Míg egy korábbi posztomban nem éreztem egyértelműnek, hogy mitől vadászbicska a Victorinox Hunter XT, addig e leírás mai alanyánál, a SOG Revolver Hunter esetében, ez nem képezi vita tárgyát. A penge kialakítása, és a méretes – tehát használható – fűrész funkció e sajátos kombója, önmagáért beszél. Ami inkább magyarázatra szorul, az a revolver szó egy kés nevében. Annyira persze nem nagy rejtély ez annak, aki kezébe veszi ezt a pengét. A fűrész, vagy a kés opció között a váltást nem bicska szerűen oldotta meg a SOG, hanem forgótengelyes megoldással, mint a revolverek esetén (revolving = forgó). Tehát vagy a kés van nyitva, vagy a fűrész, a kettő együtt nem lehetséges. Mondjuk sok értelme nem is lenne, de svájci bicskáknál kinyithatjuk az összes funkciót együtt is. A SOG megoldása biztonságosabb, és főleg stabilabb. Ezt a fajta megoldást Robbie Roberson dolgozta ki, akinek ezt a
tevékenységét meg is örökítették a pengetükör jobb oldalán. A markolat jobb oldalán elhelyezett gomb (Release feliratot kapott) folyamatos nyomva tartása esetén, az eszközt – az egy darabból álló pengét és fűrészt – rögzítő csap visszahúzódik a rögzítő lyukból, és egy tengely mentén átfordíthatóvá válik a penge. Az újbóli rögzítéshez – értelemszerűen – csak el kell engedni a markolatba integrált gombot, és a rögzítő csap áthaladva a pengén, újra rögzíti az acél lapot, a két műanyag markolatpanel között. A penge – ennek a rögzítési megoldásnak a következményeként – enyhén kotyog, de tényleg csak picit, kb. fél millimétert. A markolat kialakítása elég szellős. Ennek több oka van/lehet.
– így pont elég vastag, testes a markolat a kényelmes fogáshoz
– a fűrészes rész kényelmesen, a markolat megsértése nélkül át tud fordulni
– a rögzítő csapnak így van elegendő helye, hogy visszahúzódjon, ha funkció váltás történik
A markolat fekete, erősen barázdált, a SOG-nál kedvelt, gyémánt mintázatú, üvegszál erősítésű nylon. Megszorítva, némileg kényelmetlen érzést okoz, hisz vágja az ember tenyerét. A SOG Tsunami esetében is tapasztaltam ezt, bár ott a markolat anyaga lágyabb volt. De ez megszokható, illetve cserébe vizesen, sárosan, véresen sem csúszik. Ez a tulajdonság, a vad feldolgozása során, vagy egyszerűen csak nyirkos, esős körülmények között, azért nem utolsó szempont.
Adatok:
- penge hossza: 121 mm
- penge vastagsága: 3,8mm
- penge szélessége: 26,5 mm
- penge anyag: 5Cr15MoV
- penge keménysége: 56-58 HRC
- fogazott rész hossza: 111 mm
- teljes hossz: 254 mm
- markolat szélessége: 23 mm
- markolat hossza: 144 mm
- tömeg: 170 g
Az eszköz acéljáról – a fórumokon – erősen megoszlanak a vélemények. Konyhakéseknél, vadászkéseknél viszonylag gyakori megoldás. Kevésbé éltartó, de cserébe könnyen élezhető anyagként jellemzik. A vadászok, amennyire én tudom, azokat a késeket szeretik, amik éltartóak, sok vadat fel lehet dolgozni egy élezéssel. Az örök probléma, hogy a kiváló éltartású pengék újrafenése, élezése, terepen körülményes. Ezért én úgy képzelem el a dolgot, hogy ez az eszköz nem az ipari mennyiségű vadat feldolgozó vadászok eszköze. Sokkal inkább bushcraft jellegű – korlátozott, vagy inkább úgy mondanám, hogy specializált – felhasználást tudok ezzel elképzelni. Kiváló megoldásnak tartom, ha ott van a felszerelésben, minden eshetőségre készen, ha esetleg, alkalomadtán zsigerelni kell, vagy esetleg fűrészelni. Teljes értékű bushcraftra nem jó, mert bár szikravetőt indíthatunk rajta, de kalapálni nem javasolt, törő vége sincs.
A penge szatén fényű, mindkét oldalán feliratozott. Bal pengetükrön egy szerény SOG felirat, jobb oldalon pedig a tervező neve és egy védjegy oltalom sorszáma olvasható. Acéljelölés nincs, de a fűrész is kapott egy igen apró China feliratot. A pengeforma clip point, zsigerelő horoggal. A pengeoldalak teljes
szélességében lefutó egyenes leélezés, élszalaggal. Nagyjából a penge 45%-ánál (hegytől mérve) helyezkedik el a már említett rögzítő lyuk. A fűrész, klasszikus, duplasoros, minden második fog kisebb, mint az előtte álló. A fogkialakítás egyenes, vagyis tolni és húzni is ugyan úgy lehet vele. Használható csontfűrészként, vagy fához is. Nyilván a fogazott rész hossza azért a keskenyebb vágandó anyagok irányába tolja az eszköz használhatóságát. Szerintem olyan öt centiméteres átmérőig vagy vastagságig érdemes próbálkozni. Ez a fűrész kialakítás egy kompromisszum, szükség megoldás, ha speciálisabb eszközünk nem lenne kéznél. Ez sem ipari fakitermelésre való.
A gyári tok műszálas, egyfajta gyöngyvászon tok, minimális bőr rátéttel, tépőzáras markolatrögzítéssel. Övre fűzhető verzióban készül. Használható, de saját részre – feltehetőleg – bőrből készíttetnék másikat.
Némi érdekesség, hogy a Battelstar Galactica egyik szereplőjének kezében/szájában is feltünt egy SOG Revolver modell, ha nem is konkrétan ez a típus.
Számomra a SOG Revolver Hunter egyértelműen az ajánlott kategóriába tartozik, mint erdőjáró kiegészítő felszerelés. Szóval, ahogy a közismert gyermek mondókában van, ez elment vadászni…
” Nyilván a fogazott rész hossza,”, kétségbeesve kerestem ebben a tagmondatban az állítmányt, aztán sokadszori olvasásra rájöttem, hogy a vessző teszi tökéletesen érthetetlenné a mondatot. (“Nyilván, ez a fűrész kialakítás”: itt is rejtély a vessző ottlétének oka, vedd ki légy szíves.) Köszönöm.
Nekem nem okozott értelmezési nehézséget ez a vessző sem, de nem érzem magam tévedhetetlennek, ezért a kedvedért kivettem a ezt a karaktert a mondatból.
“A fűrész, klasszikus, duplasoros,”: még egy értelemzavaróan felesleges vessző, a fűrész utáni. Ha nem haragszol meg, messze túl bőkezűen szórod a vesszőket. Sokuk csak zavaró, megakaszt az olvasásban, de az említettek a mondanivalód megértését akadályozzák. Még egyszer elnézést a nyelvtannáciskodásért.
Ezzel a mondattal semmi gond, mivel nem azt akartam írni, hogy klasszkus duplasoros. Hanem két, egymástól független jelzőt szerettem volna használni. Tehát klasszikus is, meg duplasoros is. Ezért van ott a vessző. Tehát nem az írásjel túlzott alkalmazásáról van szó, hanem arról, hogy tartalmilag mást írtam, mint amit te gondoltál. Mivel nagyon bántott téged ez a vessző, ezért fejtettem ki ilyen részletesen az indokaim. De így is volt értelme a hozzászólásodnak, mert ezáltal egy valódi hibát észrevettem, és ki tudtam javítani. Nevezetesen egy szóismétlést, ami sokkal zavaróbb volt. Szóval mindenképpen köszönöm a hozzászólásodat!
Félreértetted, nem a klasszikus és a duplasoros közötti vesszőre gondoltam, ott indokolt, hanem a fűrész és a klasszikus közöttire. (Az ég, kék, felhős. Az ég, kék felhős. A két mondat mást jelent a második vessző nélkül, ahogyan te is írod, de az a vessző, amelyik mindkettőben ott van, az bizony felesleges.) Köszönöm a türelmed.
Hát, ebben továbbra sem értünk egyet.
Az baj, ez nem egyetértés, hanem nyelvhelyesség kérdése. (De rájöttem, miért teszel sok vesszőt. Mert úgy írod, ahogy mondod. Utolsó mondatodban a “Hát” után sem kell vessző. 🙂 Szóban talán szünetet tartasz, de az írásmód nem tükrözi/tükrözheti mindig az intonációt, nem lehet tetszés szerinti ortográfiával pótolni. Ezért is több a szóbeli kifejezés.
(Nem mondod komolyan, hogy szerinted “Az ég, kék, felhős.” mondatban az ég után kell a vessző? Költői kérdés, csak gondolkozz el rajta. Avagy: A kutya, harap.)
Egyébként hogy ne csak a szám járjon, nagyon szívesen átnézem megjelenés után/előtt a posztokat zavaró hibák után. Pár perc, semmiség.)
Látom, nem tágítasz. 🙂 Valódi buldog nyelvvédő vagy. Úgy jelensz meg előttem, mint egy középkorú, gimnáziumi tanár. 🙂 Igazad van, nem vagyok irodalomtanár. S valóban, úgy írok, mintha beszélnék. De engem ez nem zavar. Ez az én egyéni stílusom. Úgy vagyok vele, hogy akit zavar, az ne olvassa az írásaimat, hisz ez – szerencsére – fakultatív program. Természetesen törekszem rá, hogy minél kevesebb hiba legyen a szövegekben, de az általad vázolt hibáktól nem futok a falnak. Azt gondolom erről, hogy a blog – mint műfaj – e tekintetben szabadabb.Ha majd újra regényt írok, akkor megkereslek lektorálás ügyben, hisz ott szigorúbb szabályokat tartok én is.
Nem válaszoltál a kérdésre, terelsz. (Figyelek ám.) A középkorú relatív. Ha húszas éveidben jársz, akkor igen, hozzád képest középkorú vagyok. A végzettségem alapján valóban lehetnék gimnáziumi tanár. (Nem vagyok.) “De engem ez nem zavar…” kezdetű gondolataidhoz annyit csak, hogy ez a hozzáállás elszomorítóan elterjedt. Énígycsinálom, leszaromkimitgondol, nemérdekelmásokvéleménye. Ha úgyis úgy írsz, ahogy akarsz, és nem érdekel, mit gondolnak az olvasók, zavarja-e őket, akkor miért írsz nekik? Vagy nem nekik írsz? Akkor naplót is írhatnál. Ez nem “stílus”, ez egyszerűen hiba, már megbocsáss. Amin egyszerűen lehet javítani. Meg tudnád tanulni helyesen használni a vesszőket, vagy túl nehéz feladat? Ha nem vagy még középkorú, utóbbi elég baj. 🙂 A nyelv nem tetszés szerint használható/módosítható eszköz. A nyelvi szabályok olyanok mint a törvények, vagy a kresz. Azért vannak, mert a nyelvet nem egyedül használod. Persze, módosíthatod önkényesen, de akkor nem értenek meg. Pedig az volna a lényeg (ha blogot írsz, tudod), a nyelv a kommunikáció eszköze. Tessék: holnaptól a kutyát úgy mondom/írom, hogy ketye, mert én így akarom, ez az én stílusom, és mindenki le van szarva, aki nem érti. Igen, túlzok, de a lényeg valami ilyesmi. Nem győzködlek tovább, majd ha középkorú leszel, rájössz te is, miről beszélek. 😉 Köszönöm a figyelmed és a türelmed. (Továbbra is olvaslak. Az értelemzavaró hibákért lehet, hogy szólok. 😉 És az ajánlat még áll.)
Igen, úgy tűnik, hogy elbeszélünk egymás mellett.
Üdvözletem!
Mivel szeretünk mindig tanulni valamit, ezért mindenképp szeretnénk megtekinteni a munkásságodat. Könnyű kibicnek lenni – mutasd te mit tettél le az asztalra-e téren.
Egyébként meg nem egy olyan nyelvtani szabály van ami csak irányadó, és valamilyen szinten rád bízza az írásjelek használatát.
Csak érdekességként. Volt egy időszak mikor az általam megírt cikkeket, egy gimnáziumi irodalom és nyelvtan tanár ellenőrizte. Szerinted az jó volt az olvasóknak? Hát nem. Az Ő javításába is belekötöttek nem kicsit – azóta az ilyen jellegű hozzászólások nem nagyon tudnak izgatni. Próbálj a tartalomra koncentrálni – ha nem megy, nagyon tudjuk sajnálni.
És egyet kérnék, ezt a hozzászólást még véletlenül se elemezd ki.
Köszönöm.
Maradok tisztelettel:
Sztrakkay Tamás a blog tulajdonos