Három betű, egy szikár szó. Élesen és hidegen hangzik. Nem véletlenül érezzük úgy, hogy itt egy komoly, kemény dologról van szó. Ugyanis a név eredete még a vietnámi háborúba vezet vissza. Egy amerikai különleges egységet hívtak úgy, hogy Military Assistance
Command, Vietnam – Studies and Observations Group, azaz röviden MACV-SOG. Az egység tevékenységét nem boncolgatnám, lehet
mindenkinek elképzelése róla. Mindenesetre tény, hogy gyártottak akkor egy Bowie kést, amit kifejezetten nekik terveztek, ők használtak ilyen-olyan célra. Aztán már bőven Vietnám után, 1986-ban, egy fiatal tervező Spencer Frazer megalapította a SOG Specialty Knives nevű céget, hogy feltámassza azokat a gyártói hagyományokat, melyek megalapozták az eredeti SOG kés hírnevét.
Természetesen, azóta már lényegesen több termék képezi a SOG portfólióját.
Ennek a széles és minőségi választéknak egyik eleme a Tsunami modell. Ha valaki csak ezt a nevet hallja, már az is elég arra, hogy valami elsöprő erejű, meggyőző pengére gondoljon. Nos, a SOG Tsunami nem cáfolja meg a nevét. Kifejezetten katonai/taktikai vonalú kés, bevetési használatra, vagyis tényleg az eredeti SOG hagyományaira épül, még ha formailag attól jelentősen el is tér. Egy hasonlóság maradt csupán, hogy mindkettő fix pengés. A Tsunami klasszikus tanto pengét kapott. Sokan nem szeretik ezt a penge típust. Tény, hogy a mi kultúrkörünktől ez idegen. Használata megszokást igényel, de én szeretem, mert a formája nagyon bejön. Egyszerűen esztétikailag vonz. Persze – valószínűleg – ehhez az is kell, hogy sokévnyi aikido gyakorlás után, a tanto világa nem ismeretlen számomra.
Ez már egy továbbfejlesztett, utód modell. Csiszoltak rajta némileg. Különösen a súlyelosztáson. Erre a példányra – érzésre – azt mondanám, hogy 55:45 %-os arányban penge nehéz. Ez óhatatlanul adódik abból, hogy egyszerűen több vas van a hosszú, 165mm-es pengében, mint a 112mm-es markolatban. De ez így teljesen jó, hisz nem mérleget vettünk, hanem egy kést. Az eszköz tömege egyébként 192 gramm. Használat során jobb, ha elöl, egy kicsit nagyobb súly van. Minap fát aprítottam vele próbaként, és kifejezetten jól jött a sújtásoknál ez plusz tömeg elől. Szóval úgy gondolom, hogy jól sikerült a gyári ballanszírozás. A penge 3,8mm vastag, tehát van kellő húsa is. Megjelenését tekintve satin, vagyis selyemfényű. Az acél 57-58 HRC keménységű AUS-8, ami mondjuk egy középkategóriás anyag, és ebben az ársávban – 10-30 ezer forint között – gyakran használt, a távol-keleti gyártóbázisokon. Rozsdának jól ellenálló, és viszonylag olcsó acél. Természetesen léteznek ettől jobb penge anyagok is, de ilyen áron, és erre a felhasználási területre ez megfelel.
A markolat anyaga, gyémánt mintázatú Kraton. Ez – tulajdonképpen – egy fajta gumis tapintású műanyag, pontosabban SBS polymer, amit valamikor az 50-es években fejlesztettek ki. Ma már világszerte gyártják és használják számtalan célra. Kellő tapadást biztosít, ugyanakkor nem is rideg. A gyémánt mintázat elég érdes. Erősen markolva a kést, tenyerünk is gyémánt mintázatot vesz fel. Mivel ez alapvetően katonai kés, és modern katona taktikai kesztyű nélkül nem kell fel a tábori ágyról, ezért ez a fajta érdesség a gyakorlatban nem okoz problémát. Ez vonatkozik a hüvelykujj támaszra és az alsó, ujjvédő szakállra is, amik elég élesek, nincsenek a bordák lekerekítve. Ezt jómagam annyira nem tekintem hibának, mert tényleg védőkesztyűs használatra készültek és ennyi nekem belefér a taktikai vonalba.
Ellenben a markolat végén elhelyezett zsinór furat fém bélése kifejezetten igénytelenül lett behelyezve. Ferdén áll, amitől a pereme féloldalasan kimagaslik a markolat síkjából.
A használatot nem befolyásolja, de esztétikailag zavaró, és rontja a termék minőségi megítélését. A másik ilyen esztétikai, s egyben minőségi probléma, gyártási pontatlanság magának az egyenes él élszalagjának lefutása a kés hegyénél. Ez jellemzően egy neuralgikus pont sok kés típusnál és gyártónál. No, ez a rész bizony nem sikerült párhuzamosra. Úgyszintén nem befolyásolja negatívan a használhatóságot, ugyanakkor szintén a minőségérzetet rontja. Ezen a hibán már egy harmad ennyibe kerülő, Morakniv Outdoor 2000 késnél sem tudtam átsiklani, így a SOG Tsunaminál sem, amivel szemben óhatatlanul komolyabb elvárásai vannak az embernek.
A gyári él borotvál. Ezt egy a karomon lévő kopasz folttal tudnám igazolni, de sajnos nem látszik jól fényképen. Nyilván némi házimunkával és hozzáértéssel még élesebbé fenhető a penge, de ez már szó szerint szőrszálhasogatás lenne. Az egyenes élezésből adódóan az él könnyen karbantartható.
A termékhez kapunk egy tokot is. Hát, ez nekem erősen kompromisszumos, inkább készíttetek hozzá egy custum tokot. Amit gyárilag adnak hozzá, az egy univerzális – értsd, nem kifejezetten a Tsunamihoz készült – cordura alkalmatosság. Masszív hatású ugyan, és Molle kompatibilis, de ezzel el is soroltam a jó oldalát.
Kisebb gond, hogy a kés – az univerzális jellegből adódóan – lötyög benne. A nagyobb gond, hogy a kést egy tépőzár rögzíti. Ez a rémálmom. Iszonyú hangosan nyitható, ami például egy csendesebb katonai akcióban elfogadhatatlan. Továbbá ez a nyitás a velcro jellegéből adódóan nehézkes, nem túl gyors és kétkezes. A Molle kompatibilitás elvesztését sajnálni fogom, de a tépőzáras vicc miatt mindenképpen új, egyedi tokot szerzek hozzá. De lehet, csak én vagyok túl finnyás, ezért akit ez a tépőzár mizéria nem zavar, az jól kihasználhatja a Molle rögzítő rendszert, mert az kiválóan működik, teszteltem. Áll, mint Katiban a gyerek, ahogy egy ismeretlen eredetű, népi mondás tartja.
Összességében jó vételnek tartom, mert a gyártási pontatlanságok nem vészesek, a tok pedig cserélhető. A többi – pozitív – tulajdonság, mint az esztétikus, vonzó forma, jó él, elfogadható acél, eltalált súlyozás, abszolút felvállalhatóvá teszik a SOG Tsunamit.
