Következő írásom talán sokak számára unalmas lesz, de vigasztaljon benneteket, hogy ezt a pár gondolatot csak bevezetőnek szánom a következő, talán egyik legizgalmasabb írásomhoz. Még a múlt évezredben történt, amikor első diplomám megszerzéséhez három félév metalurgiát kellett tanulnom. Az acélokról szóló félév során a „kályha” azaz ahonnan mindig kiindultunk a fenti képen látható vas-szén állapot ábra volt, amit professzorom egyszerűen csak úgy nevezett, hogy nyúl a domb mögött. Minden további magyarázkodás nélkül az állapot ábra tanulmányozását nagy szeretettel ajánlom minden olyan késkészítőnek, aki hőkezeléssel is foglalkozik.
De térjünk is rá a késacélokra, mert kedvesem, aki gépeli írásaimat, már háromszor ásított. A késacélok alapvetően két kategóriába sorolhatók. Ez a következő három: szénacélok, rozsdaálló acélok, valamint a szintén a rozsdaálló acélok körébe tartozó, de külön említést érdemlő porkohászati acélok.
Szénacél: összetevője vas és kis mennyiségű szén. A szénacélokat négy kategóriába soroljuk a széntartalom függvényében. 0,05%-tól 0,3%-ig alacsony, 0,3%-tól 0,5%-ig közepes, 0,5%-tól 0,95%-ig magas, 0,95-től 2,1%-ig pedig nagyon magas széntartalmú acélról beszélünk. A pengéket általában magas széntartalmú acélból készítik, mert megfelelő hőkezeléssel eléggé kemény s mégis nagyon szívós, de jól újra élezhető lesz.
Rozsdamentes acél: összetevője vas, kis mennyiségű szén és egyéb ötvöző anyag, mint pl.: króm, vanádium, molibdén, wolfram, esetleg nikkel. Fenti ötvözők hozzáadásával az acél korrózió állósága nagy mértékben megnő. A széntartalom itt is nagyon fontos, a kopásállóság, azaz az éltartás miatt.
Porkohászati acélok: az eljárás célja nagy kopásállóságú és magas keménységű acél létrehozása. Ellentétben a klasszikus eljárásokkal, ahol az acélt nagy tömbökben, lassan hagyják kihűlni, itt az acélt hirtelen szilárdítják meg, majd magas hőmérsékleten és nagy nyomáson formázzák. Pengekészítés szempontjából nagyon kedvező mellékhatása az eljárásnak, hogy csökkenti az átlagos szemcse méretet. Miért is jó nekünk az átlagos szemcse méret csökkenése? Nyilvánvalóan azért, mert a szemcsék nagysága határozza meg a maximálisan elérhető élességet.
A legfontosabb pengeacél tulajdonságok: éltartás, korrózió állóság, keménység, edzhetőség, szívósság, hajlékonyság, kopásállóság. Ezen tulajdonságok közül a legekzattabban mérhető és az adatlapokon is megadott tulajdonság a keménység. A keménységet ebben a tartományban Rockwell keménységben mérjük (HRC). A mérés során a kúpos gyémánt behatoló test adott erőhatásra történő felületi behatolási mélységét mérjük. Az átlagos késpengék keménysége 54 és 60 HRC között van, az ennél puhábbat, vagy keményebbet extrém puhának vagy extrém keménynek nevezzük. A keménység és a szívósság között ellentétes irányú összefüggés tapasztalható. A kemény penge jobb éltartással bír, viszont könnyebben törik.
Néhány jellemző pengeanyag, amelyekkel személyes ismerettséget is kötöttem:
-1095: az egyik legkedveltebb szénacél, mely ötvözőként csak némi magnéziumot tartalmaz. Jó hőkezeléssel nagy kéménységű, kiváló kopásállóságú, mégis rugalmas. Személy szerint az egyik kedvenc szénacélom. Egyetlen hátránya, a gyenge korrózió állóság, így a bevonat nélküli 1095-ös pengék folyamatos törődést igényelnek.
-12C27: ez az acél gyakran bukkan fel skandináv késeknél. Nagy tisztaságú acél, amely megfelelő hőkezeléssel kiváló tulajdonságokkal rendelkezik.
-13C26: szintén egy skandináv kedvenc, gyakran a Sandvik acélok alapanyaga.
-154CM: kedvelt amerikai acél, tulajdonságaiban nagyon hasonló a 440C-hez, de sokkal keményebbre edzhető, általában nagy éltartósságot megkövetelő kések készítésére használják. Sokan -engem is beleértve- többre tartják, mint az S60V-t.
-420-as sorozat: nagyon szívós, de véleményem szerint elég puha acélok.
-440-es sorozat: a sorozat C és V tagja már kifejezetten jó, majdnem prémium acélnak tekinthető.
-A-2: ez egy kivételes légedzésű hidegen feldolgozott szerszámacél.
-AEB-L: az egyik legkedveltebb konyhakés acél.
-ATS-34: nagyon hasonló a 154CM-hez, véleményem szerint az egyik legjobb EDC acél, de az alacsony korrózió állósága miatt az átlagosnál kicsit több törődést igényel.
-AUS6, AUS8, AUS10: az AUS rozsdamentes acél széria vanádiumot is tartalmaz, amely megnöveli a kopásállóságát és éltartását. A vanádium továbbá csökkenti a szemcseméretet, ezért lehetővé teszi az élesebb él kialakítását.
-Carbon V: magas széntartalmú acél, melyet a Cold Steel jegyez. Összetétele titkos, de karakterisztikája az 50100-B-re hasonlít.
-CPM S30V: magas szén és vanádium tartalmú acél, amelyet a Crucible kimondottan a késipar számára fejlesztett ki és gyárt. Talán az egyik legkiválóbb EDC acél.
-San Mai III: a Cold Steel által használt prémium minőségű rétegzett késacél. Középső rétege magas széntartalmú acél, amelyet alacsonyabb széntartalmú acélok vesznek körbe.
-VG-1: Cold Steel saját tulajdonú acélja, egy olcsóbb alternatívája a San Mai III-nak.
-VG-10: magas szén és vanádium tartalmú rozsdamentes prémium minőségű pengeacél. Nagyon jó az éltartása, kb mint az AUS-8-nak, jó a korrózió állósága, mint az ATS-34-nek, kopásállósága pedig megközelítő a 154CM-et.
Aki túlélte ezt a számomra is rém unalmas bevezetőt, annak számára sokkal könnyebben érthető lesz a még októberben megjelenő írásom, amelyben az élszög, a keménység és a felhasználási terület összefüggéseiről fogok nem csak elméleti, hanem a gyakorlatban is használható tanácsokat adni tapasztalataim megosztásával.
Gecsa
