Üdv és sziasztok!
2013. szeptember 1. Fráter Attila, ismertebb nevén Mászógép ezen a napon indul útnak. 45 nap és 1128 km áll előtte. Az Országos Kék. Rég elhatározta, hogy ezt az utat be fogja járni, most jött el az ideje, hogy ezt az álmát meg is valósítsa.
Felszerelése összepakolva, tűkön ül. Szeptember 1. Jön. Közelít. Itt van. Néha már úgy érzi, el is múlt. Gondolataiban az Úton halad, lépésről lépésre. Azon az úton, amit ő választott magának, azon az úton, amit Rockenbauer is bejárt, azon az úton, amit úgy hív: A Nagy Kék.
Persze, mondhatják sokan, nem fog menni. De. Menni fog – határozta el Mászógép. Egyik lépés a másik után, egyik kilométer a másik után, egyik nap a másik után, s egyszer csak célba ér. Megcsinálja, végigmegy egyben a Kéken.
Ha valaki elhatározza magát, meg tudja tenni. Ez nem az erő próbája. Nem a felszerelés próbája. Ez csakis az akarat próbája. Természetesen az erő és a felszerelés segít, de csak az akarat az, ami őt tovább tudja vinni, csak az segít abban, hogy legyűrje a fáradságot, a mindennapi menetelést. „Marche ou crève”. Ez a légió egyik alapmondata. Marche ou crève, Mászógép, Menj vagy dögölj meg. Persze, itt nem az élet vagy a halál a tét. Pusztán annyi, hogy sikerül vagy elbukik.
Nem fog elbukni. Veled leszünk Mászó, a Hidegfémes csapat, a barátaid, a családod, valamit azok, akik azt mondták: nem fog menni. Mi adjuk neked az erőt, valamint Te saját magadnak.
Menj végig!
Ha valaki nem látta volna a vele készült interjút, itt megteheti!
Maradok tisztelettel:
Sztrakkay aka syaky
A fenti kép szövege eléggé a Kinizsi Százas bögréjének utánérzése: 100 km, 24 óra, 1 bögre.
Kár, hogy Nagy Kéknek hívja, mert a Nagy Kék kör az OKT, az AK, és az RP-DDK-t takarja. Ő az OKT-nak indult neki.
„Egyik lépés a másik után, egyik kilométer a másik után, egyik nap a másik után, s egyszer csak célba ér”
Ez jó mondat mondjuk a Kazinczy200 teljesítménytúrán, ahol a teljesítmény a lényeg. Az OKT másról szól (nem többről, nem kevesebbről, másról)
De ha valaki egyszerre érzi magát wannabe Rambonak, és Bear Gryllsnek, hát lelke rajta, de ez nem kéktúrázás, hanem csak történetesen a kék jelzések mentén halad.
Üdv
Én nem értek hozzá, csak kiváncsiságból.
Te melyiket csináltad végig és milyen időintervallumban?
Kérlek: négyszer teljesítettem a K100-at, az OKT második teljesítésének a közepén vagyok. K200-al még nem próbálkoztam, ellenben van vagy húsz száz kilométer feletti teljesítménytúrám. Sikeresen túl vagyok nagyjából negyven túramozgalom teljesítésén.
De mennyiben számítanak a témával kapcsolatban az ÉN teljesítéseim?
Te is azok közé tartozol, akik azt vallják, hogy csak akkor szabad a szakácsnak szólni, hogy borzalmas az étele, ha saját magunk jobbat főzünk?
Üdv!
Köszönöm a válaszodat.
Azok közé tartozom akik azt vallják, hogy akkor tudsz hiteles lenni a véleményeddel ha megkóstoltad valamilyen formában azt, amit éppen kritizálsz. Nagyságrendileg igazad is lenne a dologban ha a azt a távot amit most Mászógép csinál te is megcsináltad volna egyben, egyedül – mint ahogy Ő tervezi. Amit nagyjából utánaolvastam -nem vagyok a téma szakértője hozzáteszem- egyet értek vele. Szerintem azért mert nem vár kapualjakban, hogy kinyisson az a bizonyos hely ahol a pecsét található, nem kutat/keresgél egy bizonyos ember után aki lehet, hogy a szomszéd faluban éppen leissza magát – azért még a táv az táv marad, hívd bárminek is. Nem másnak csinálja, nem egy plecsniért csinálja – hanem magának. Egy rég dédelgetett álmot vált valóra, hogy megtudja tenni.
Nem tudom ezt miért kell ilyen negatív hangnemmel illetni.
A teljesítmény attól még teljesítmény – bárki bármit is mondd. Legyen az OKT, vagy RP-DDK ( bármit is jelentsen ).
Köszönöm a véleményed.
Maradok tisztelettel:
Sztrakkay Tamás
Elég rosszul értelmezted az első hozzászólásomat: nem Mászógép teljesítményével van gondom, hanem a posztoddal, ahogy próbálod egy heroikus küzdelemnek beállítani a túrát (lásd:Marche ou crève, stb.). Magyarországi viszonylatban, az alacsony középhegységeinkkel, és úgy, hogy a kék útvonalán 10-15 kilométerenként lakott területre érünk… nagyon olyan a cikk hangulata, mint amikor kisgyerekek játszanak a bodzásban dzsungelháborúsat.
Rudolf István fele ekkora felhajtást nem csinált az ezer mérföldes túrájával, csak elment, és legyalogolta.
http://edzesonline.hu/hir/5694/rudolf_istvan_egyedulikent_teljesitette_1000merfoldes_turat
Igen, a teljesítmény teljesítmény, és attól az, hogy objektív. Szép lehetőség végigmenni a kéken, de korántsem ugyanaz a kategória, mint akár egy tíznapos magashegységi gerinctúra. Jópáran lejárták már egyben anélkül, hogy fel kellett volna venniük a macho „kurvakeményvagyokmertsátorbanalszom” arcot.
Helló!
Az én szememben ez egy teljesítmény. Te miért nem tetted meg ha ez egy olyan „hétköznapi” dolog?!
Tisztelem becsülöm ezért, és engedtessék meg nekem, hogy a blogomon olyan hangvételű cikkeket jelentessek meg amit csak akarok.
Nem érdekel más teljesítménye, más kategóriája sem.
Én így tudom megbecsülni azt amit tesz. Büszke vagyok rá, hogy a barátom ilyenre képes.
Maradok tisztelettel:
Sztrakkay aka syaky aki nem képes erre a teljesítményre
Ugye, teljesen véletlenül került idézőjelbe a „hétköznapi” kifejezés, mintha én mondtam volna, és nem azért, mert csúsztatsz?
És már megint az én teljesítményemnél tartunk. Ezer oka lehet, hogy miért nem jártam le egyben a kéket, de nincs közte az, hogy félnék tőle.
Tudod, a kéktúra kurvára nem arról szól, hogy vicsorgó pofával, kidagadt erekkel gyalogolunk, mint amit a posztod sugall. A kéktúra egy lehetőség, hogy megismerd a hazádat.
Tiszteletem!
Témát lezártam a részemről.
Örülök a véleményének amit meg is jelentetek mert fontos számomra DE NINCS TÖBB hozzáfűzni valóm.
Nem írtam, hogy félne tőle, sőt az sem érdekel, hogy mit tud felmutatni konkrétan e téren.
A lényeg a számomra, hogy büszke vagyok a barátomra mert ezt megteszi és megteheti! Nem érdekel, hogy ezzel kapcsolatba mi a véleménye. Sorry de ez van. Egyben végigmenni 1200 km-en bárhonnan is nézzük de teljesítmény – akármit is mond.
Maradok tisztelettel:
Sztrakkay aka syaky
Üdv, köszönjük az értékes hozzászólásokat.
„hogy fel kellett volna venniük a macho “kurvakeményvagyokmertsátorbanalszom” arcot.”
– mondjuk ezt nem tudom, honnan veszed, de te dolgod.
A pecsételésről: nem véletlenül nem nevezem sehol „kéktúrázónak” magamat. És nem véletlenül nem érdekel a pecsét és a jelvény. A BTSSZ-ben sokszor láttam a szervezkedéseket, amikor egy embernek a kezébe nyomnak 15 igazolófüzetet, hogy „vidd már el az enyémet is, voltam már ott, csak elfelejtettem pecsételni”, meg ilyenek. Bocs, de nekem attól, hogy jelvényed van (amit egyébként vaterán is kapni), még nem biztos, hogy olyan ember leszel, akinek elhiszem, hogy meg is csinálta lelkiismeretesen.
Teljesítménytúrákat egy időben én is nyomtam, Budai, Pilis 50, K100, de nem ragadtak meg különösebben; én inkább mászkálni szeretek az erdőben.
A 10-15km lakott terület kissé csúsztatás, ha kelet-Magyarországra gondolunk… Lakott, csak veszélyes, romos, üres, kihalt… 🙂 De még ettől sem érzem magam wannabe Rambonak.
A fenti poszt valóban kissé nagyobb pátosszal készült, de akkor is többet látsz bele, mint ami van benne.
Egyébként nem sikerült az út, a bal lábam lesérült, 125 km után fel kellett függeszteni a dolgot. Most gyógyulok és agyalok a folytatáson. 🙂
Ne tedd magad nevetségessé.
Cimborád érdeklődött az én teljesítésem iránt, azért lett megemlítve, hogy én már egyszer megcsináltam, többek közt ezt a mozgalmat is. Az, hogy te kvázi lecsalózol, egyedül téged minősít.
Én például elhiszem, hogy teljesítetted a K100-at, nyilván csak a nyomda ördöge tehet róla, hogy a hivatalos teljesítői listán nem szerepel a neved.
http://www.kinizsi.org/k100/k100_teljesitok.html#00F
Sziasztok,
Még 31-én találkoztam Attilával a hegyközi sárga buszon (Sátoraljaújhelyből ment Hollóházára / már az is nagy teljesítmény, hogy végigbírta a sok zötykölődést, és a felesleges kilométereket). Előtte csak a fentebbi interjúban láttam. Rögtön felismertem a hidegfémes sapkájában. Láttam az örömöt az arcán – mikor szóba elegyedtem vele – hogy errefelé is ismerik/felismerik. Lelkileg csak jobb így elindulni.
Sajnálom, hogy nem jött össze neki elsőre.
Amiben teljesen igazat adok neki, vannak olyan falvak, melyek nem a közbiztonságukról híresek errefelé.
A fikázóknak csak annyit, hogy biztos vannak nálatok is jobbak,csak ők agyban érettebbek.
Mielőbbi gyógyulást Attila!!!
(a piros hátizsákos srác a buszról)
Üdv!
Elsőnek is örülök, hogy így megtaláltátok/tuk egymást.
Ami külön öröm, hogy a nevedet is vállaltad ami manapság elég ritka.
syaky
Ez elég érdekes, mert se én, se a két cimborám neve nincs rajta… Mennyire autentikus ez a lista…?
Másrészt: félreértettél, nem téged csalóztalak le, ánblokk jegyeztem meg a dolgot.
Ez a hivatalos teljesítői lista.
Ha úgy érzed, indokolatlanul hiányoztok, írj egy levelet a kinizsi (qkac) gmail.com címre a nevetekkel, és a teljesítés évével. Statisztikákat készítenek a kezdetek óta, így biztos örülnek, ha még pontosabb adataik lesznek:
http://www.kinizsi.org/k100/k100_stat_1981.html
Üdv, Gábor! Hát lehet, hogy a Cirkálónál meg kellett volna mégiscsak állnom, de most már mindegy, eső után köpönyeg! 🙂
Értem. Ez vagy 94 vagy 95 volt, már nem emlékszem, de megpróbálom megkeresni a papírokat. Arra emlékszem, hogy ugyanabban az évben csináltuk, amikor a Budai 50-et, és sikeresen teljesítettük, mert mindhárman 43 perccel a szintidő előtt értünk be. Utána macsón nekimentünk a Beac Maxinak, de ott 70km után kiestünk: én a talpam, Szőke Peti barátom meg a térde miatt. Találtam itt a listán egy Szőke Pétert, de az nem ő, mert 2008-as teljesítést írnak.
Remélem sikerül folytatni Mászógép! Én szívesen olvasnék az élményekről leírást (egyes szakaszok állapota is érdekelne), sőt arról is, hogy a technikai „kütyük” hogyan váltak be (igaz terep bringás szemmel, pl. solarmonkey-s töltő nekem is sokszor jól jönne).
Szia, a maszogep.hu -n ott van sorban minden 🙂 A solarmonkey erősen javasolt cucc, nagyon jól teljesített!