Magyar Várak 1. rész

Üdvözlet Mindenkinek

Ahogy a beharangozóban írtam elkezdtük bejárni Magyarország várait és várromjait. Íme, az első állomásunk, Drégelyvár.

Csütörtök reggel 8:15-kor találkoztunk Syakyval és az öcsémmel, aki néha szokott velünk kirándulni egyet. Gyors reggeli vásárlást követően irány Drégelypalánk. Kb. 70km-es utat nagyjából 1 óra alatt legyűrtük, és meg is érkeztünk a kirándulásunk kiinduló pontjához. Innentől kezdve már aligha lehetett volna nehéz dolgunk, hiszen már a falu szélétől ki van táblázva, hogy merre kell menni a várhoz, tehát nagyon kezdő kirándulók sem fognak eltévedni. A táblák mellett még igen sűrűn a hivatalos piros kereszt jelzés is megtalálható. A kocsit leparkoltuk a falu szélén és irány a mintegy 2,6 km-re lévő várrom.

Könnyed 20 perces séta után megérkeztünk a Schaffer-kút nevezetű forráshoz mely köré egy hangulatos kis pihenőhely épült. Innen egy gyors szusszanás és néhány korty jéghideg forrásvíz vételezése után irány a várdomb.

Maga a vár egy 444 méteres magaslaton helyezkedik el amit csak szorgos ( ezzel azért nem teljesen értek egyet 🙂 )levegővétel árán tudunk elérni. Illetve csak mi Syakyval mert öcsém gyakorlott mászó módjára felszaladt. Az útvonal egy tanösvényen vezet végig ahol kulturált táblákon utána olvashatunk a hely jellegzetes növény és állatvilágának. Érdemes néhány percet elidőzni előttük már csak egy kis pihenés gyanánt is. Az utolsó szakasznál egy táblát találunk miszerint két különböző útvonalon is megközelíthetjük a várat. Az egyik egy 280 méteres combos emelkedő, míg a másik egy 750 méteres könnyed lankás terep. Természetesen ezen a ponton kis csapatunk külön vált és öcsém már ismét szaladt felfelé a rövidebb úton (ami szerintem nekünk a hosszabb lett volna ). Mi Syakyval öregesen ( ezt meg kikérem magamnak 🙂 ) inkább a kerülőt választottuk. Kitalálhatjátok ki ért fel előbb.

A magasból hangos kurjongatásokat hallva nyugtáztuk, hogy Márk ( az öcsém) megérkezett a romhoz. Mintegy 10 perc könnyű séta után egyszer csak a fák közül előbukkant a vár romos de gyönyörű sziluettje. Megérkeztünk! Természetesen odafent mindhárman megvadultunk és azonnal keresztül- kasul bejártuk Drégelyvár ódon, még éppen maradt falait és járatait. A falakról lélegzetelállító látvány van a környező hegyekre, Szlovákiára és az egész térségre.

Elolvastuk a kihelyezett táblákon a vár történetét és elestét. Engem meghatott a várvédők hősiessége. Aztán derültünk egy jót mikor Márk 20 centis hóban levette a bakancsát és a zsákjából egy mászó cipőt vett elő majd egy épségben maradt kb. 5 méteres falra elkezdett felkapaszkodni. Gyorsan csináltam is róla egy sorozatot.

Nagyjából egy órát mászkáltunk a romok között aztán elkezdtük keresni a vár tövében elhelyezett geoládát. A hóban ez nem is olyan egyszerű, de meglett. Addigra aztán mindhárman kellemesen farkas éhesek lettünk, úgyhogy kicsit lejjebb húzódtunk a vár alá tüzet gyújtani a hóban és megebédelni.

A jó hangulatú kajálás után azon az ösvényen indultunk visszafelé amelyiken az öcskös felszalad. Lefelé nem is tűnt olyan nehéznek 😀 A visszaút, köszönhetően a gravitációnak igen gyorsan megvolt, így fél 5-kor már a kocsinál álltunk és megettük a maradék Horalky-t illetve megcsodáltuk a bótos frissen szerzett szamuráj kardjait. Egyszóval, felejthetetlen élmény volt az első állomása az én kis vár projektemnek, köszönet a remek társaságért.

Egy kis vártörténet:
A mongol könnyűlovasok elvonulása után, a horvát tengerpartról hazatérő Árpád-házi IV. Béla király parancsára végrehajtott várépítések idején emeltette a környező területeket birtokló Hontpázmány nemzetség.
Első, fennmaradt okleveles említése 1285-ből származik, akkoriban Hont fia – Demeter nemes úr – lakta családjával és szolgaszemélyzetével. A vár birtokosai a 14. század elején kitört anarchikus belháborúban kénytelenek voltak meghódolni a nagyhatalmú Csák Máté oligarcha előtt. 1321 után királyi várnagy parancsolt benne.

Drégely vára a 16. század közepén
Luxemburgi Zsigmond király 1390-ben az udvari köréhez tartozó Tari László főnemesnek adományozta, a trónra jutása idején vívott pártharcokban tanúsított hűséges szolgálataiért. Később az esztergomi érsek tulajdonába került, aki fényesen berendezett vadászkastéllyá alakíttatta át a középkori erődítményt. Buda várának 1541-es török általi elfoglalása után megnőtt a hadászati jelentősége, az arany- és ezüstbányákkal rendelkező felvidéki németajkú városokat védelmezte. Csekély létszámú helyőrsége sokszor csapott össze a környékbeli falvakat fosztogató „pogány” lovasportyázókkal.
1544-ben nevezte ki Várdai Pál esztergomi érsek a vár kapitányává Szondy Györgyöt, aki megpróbálta a katonai szempontból már elavult végvárat megerősíteni. Ali budai pasa 1552 nyarán vonult fel a vár ostromára hatalmas seregével. A helyőrség létszáma ekkor mindösszesen 146 katona volt. A korszak leghíresebb versmondója, Tinódi Lantos Sebestyén Krónikájából ismerjük a háromnapos viadal részleteit. Az alsó palánkvár felgyújtása után a védők visszavonultak a sziklán magasodó felső várba, melynek kaputornyát a törökök tüzérsége hamarosan földig rombolta. A gyalogsági rohamokat visszaverő magyar végváriak még életben maradt katonái, végül a harmadik napon halált megvető bátorsággal kitörtek, és Szondy kapitánnyal az élen mind hősi halált haltak a véres közelharcban. A rommá lőtt Drégely várát a hódítók nem építették újjá, helyette a völgybeli községben emeltettek egy palánkvárat.
( Forrás: wikipédia)

Hamarosan folytatjuk a következő vártúrával.

Üdv firesnake

ui: Pár szót hozzátennék még ehhez a kis „sétához”.
Maga a túra alapállapotban, mondhatni ideális körülmények között, egyáltalán nem nehéz. Ami kicsit nehezítette, az az olvadó 30-40 cm hó volt – és emiatt is volt tök jó.

Lényeges!! Mi nem azért túrázunk, hogy széthajtsuk magunkat – egyáltalán nem célunk! Mi ezt úgy, és oly módon csináljuk, hogy élvezzük minden egyes pillanatát! – és számunkra ez igen fontos. Ha ezt valaki másképp értelmezi – különösebben nem érdekel!!!

Maradok Tisztelettel:
Sztrakkay aka syaky