Sziasztok!
A napokban végre sikerült egy elég izgalmasat túráznom. Ezt az élményt szeretném megosztani veletek.
Ez a nap is úgy kezdődött minden más nap az elmúlt napokban. Elaludtam, így az egész napom durván 2-3 órás késéssel indult – és ez egy igen lényeges információ!
Mai napra két dolgot terveztem. Ronint meglátogatni a Dunakanyarban, hogy Bushwalker utánpótlást adjon – kaptam is 3 darabot, de mind a háromnak már van gazdája-, valamint a környéken túrázni egy jót. A késői indulás ellenére a tervemen nem akartam változtatni. Pedig már jócskán benne voltam a délben.
Jellemzően nem szeretek egyedül túrázni. Nincs benne számomra feeling. Szeretem ha élményeimet mással is megoszthatom ott, abban a pillanatban. De a muszáj az nagy úr. Ki kellett már magamból sétálni a felgyülemlett feszültséget, és ezért vállaltam. Nekem ez az ami kikapcsol és pihentet testileg/szellemileg/fizikailag!
A túra színhelyeit jellemzően a geocaching.hu oldalról szoktam kiszemelni. A választásom most a Téry út nevezetű multiládára esett. A figyelmetlen olvasónak -nekem- az egész táv csak 7 km környéke – de ha valaki alaposabb, akkor láthatja, hogy a vissza úttal is kell számolnia annak aki kocsival indult el. A 14 km sem vészes táv, csak már mint írtam erősen dél környéke volt az indulás pillanatában, és mostanság még elég korán sötétedik – na ezt én, akkor ott nem vettem számításba.
Kiindulópont a Dömösi temető – elég furcsa, de tény. Azon már nem is csodálkozom, hogy szinte mindig, minden esetben találok a természet lágy ölén egy oda nem illő tárgyat. Na, vajon mire gondolhatok?
Nem szoktam túrázás közben sem sietni, sem az órát lesni. Valamikor félúton döbbentem rá, hogy ez nem lesz sima menet. De különösebben nem érdekelt a dolog. Jöjjön aminek jönnie kell. Nyakamban a fényképezőgép, táskámban a fényképezendő kések, egy kis elemózsia és egy alapfelszerelés ami mindig nálam van – szó szerint MINDIG ( egyszer majd lehet, hogy arról is blogolok egyet ). Maga a távolság és a magasságkülönbségek nem voltak vészesek, bár a fagyott talaj és a jeges ösvény okozott pár meglepetést – szerencsére komolyakat nem.
Mikor ilyeneket látok mindig elgondolkodom azon, hogy miként lehetett az, hogy a kommunizmusban volt arra pénz, és ember, hogy az erdei ösvényeket, lépcsőket, esőbeállókat megcsinálják és karbantartsák. A mai világban semmire sincs pénz, erre miért lenne. ( Nem vitát akartam ezzel a mondatommal nyitni, tudom hogy nem volt egy rózsás időszak de…… )
Akkor vált izgalmasabbá a menet ,mikor 17 óra környékén az erdő közepén rám sötétedett oly annyira, hogy az orromig sem láttam el. Szerencsére a fejlámpa táskám alaptartozéka, így nem kellett mást csinálnom csak óvatosan közlekedni. Mivel a terület számomra teljesen ismeretlen volt, tájékozódás tekintetében csak a gps készülékemre hagyatkozhattam és reméltem, hogy a gépemen található térkép megfelel a valóságnak.
A most következő két kép összehasonlításképp csináltam, hogy érzékeltessem veletek, hogy mennyire sötét a sötét, az erdő közepén. Az első képet vakuval csináltam. ( A fényképezőgépekbe beépített vaku hatótávolsága 5-8m nem több. ) A második kép vaku nélkül készült, csak a fejlámpa világított. Na kb. annyit láttam én is menet közben.
Nem túráztam még egyszer sem sötétben, egyedül. Kicsit meg is ijedtem, elvégre légvonalban a megteendő utam közel 6 km volt ami -mint utóbb kiderült- az ösvényeken majd 9 km tett ki. Pár ötletet adnék, ha egyedül mész túrázni, mire figyelj, mi legyen rajtad/nálad mit csinálj, ne csinálj. Természetesen nem szent írás.
– nem árt ha valakivel időközönként kapcsolatot tartasz és elmondod neki merre is vagy és merre tartasz
– zsákodban legyen mindig elég folyadék, legyen egy kis tartalékod is
– nálad lévő elemes dolgokhoz mindig legyen tartalék elemed
– vigyél magaddal csokit – sok benne az energia
– ne siess, csak szép lassan – nem jó ha megsérülsz
– remélhetőleg technikai cuccban ami jól szellőzik, arányában vékony és nem fagysz meg benne – esetleg a táskádba is betehetsz egyet
– a lábadon magas szárú túra cípő van ami vízálló és lehetőség szerint
– pihenésképp rakj tüzet ( természetesen ügyelj rá, hogy semmiféleképpen ne tudjon terjedni ), igyál egy meleg levest/kávét – nagyon jót tud tenni a morálodnak
Legyen ez egy téma inditó blog. Várom hozzászólásaitokat ezzel kapcsolatban. Mit csinálnátok másképp, mit vinnétek magatokkal, esetleg miben nem értetek egyet velem?! Bármilyen üzeneteteket várom a témával kapcsolatban. Ha esetleg elég hozzászólás gyűlik össze – akkor egy önálló blogban meg is jelentetem.
Maradok tisztelettel: Sztrakkay aka syaky
Saját bőrömön tapasztaltam, hogy legyen mindig egy csoki/szőlőcukor nálam, mert egyszer majdnem ottmaradtam az erdőben a leesett vércukorszintem miatt…
Tisztelt Syaky!
Nagyon frappáns leírást tettél közzé szerintem. Tegnapelőtt én is így jártam a távbenézéssel és a késői indulással kapcsolatban. Egy barátommal voltam kint és jócskán sötétedés után értünk vissza az autónkhoz. Üröm határából indultunk, Ezüst Kevély, Nagy Kevély, Kis Kevély, majd a Mackó barlang környékén megálltunk egy kis kolbit sütni, és teát főzni. Azután irány vissza. Útközben egy részen másik útvonalon jöttünk, és hiába volt nálunk turista térkép sötétedés után a nagy beszélgetésben benéztünk egy elágazást, és egy vadászlesnél kötöttünk ki 😀 . Ez azért érdekes, mert sötétedés után az erdőből egy-két helyen néha lövéshangokat halottunk, gondolom vadásztak. Azt, hogy voltak-e a vadászlesen, nem néztük meg, hanem világító fejlámpákkal vissza mentünk a benézett elágazáshoz, és folytattuk utunkat, immár jó irányba 😀 .
A tanácsok amiket írtál, szerintem teljesen helytállóak, ezeket betartottuk mi is.
Volt egy pár centis hó végig, úgyhogy kipróbáltam az asszony által készített kamáslimat, és teljesen bevált. 😀
Volt nálunk néhány esbit kocka is, hogy ha csak egy teára akarnánk megállni, ne kelljen tüzet gyújtani a hóban. Persze erre nem került sor, de azért jó ha van az embernél.
Üdvözlettel Tintás Tunyacsáp.
Királyak a képek nagyon! És jó a leírás.
…fejlámpát én olyat hordok, ami nem csak pontban világít, hanem szórt fényt is ad. Sokkal használhatóbb a mélysötétben.
Az enyémen is állítható a fókusz. Ott lényegében csak érzékeltetni akartam, hogy milyenek a körülmények ilyen esetben.
Szia. Szerintem tök jó a leírás, szeretem olvasgatni. Ötleteket ad, néha olyan, mintha én is ki tudnék mozdulni. Biztos fáradtságos meló írogatni, ne hagyd abba. Jó dolog.:)