Arányában véve már elég régen túráztam egy igazán jót. Az okát ne is firtassuk elvégre mindannyiunk ugynabban az országban, él és nagyjából a külső ingerek is nagyjából azonosak. Az élet mindig közbeszól és sajna nem mindig lehet belőle a legjobbat kihozni. Néha fenn – sokszor inkább lenn.
De aki jól érzi magát a természetben, az valahogy mindig megoldja azt, hogy néha-néha azért összejöjjön egy kis friss levegő, a természet illata és minden más amit szeret ebben a közegben.
Nagy nehezen most nekem is összejött barátommal Stir Liviusszal egy kiadósabb séta. A táv nem is volt olyan vészes a maga közel 17 kilométerével de a terep itt-ott kicsit izzasztóbb volt az átlagnál. Kellett is. Szükségem volt rá. Rendesen átmozgattam a kis testem és rá kellett ismételten jönnöm, hogy hiába a futás, hiába a lépcsőzés és hiába a súlyzós testmozgás – egy kiadósabb túra megmutajta, hogy még mindig van olyan izmod, amit ezek alkalmával sem tudsz kellőképpen átmozgatni.
Most ez megtörtént.
Fotózni szeretek. Néha vannak sikerélményeim is ezen e téren. Most is sokat fotóztam. Remélem nektek is átjön amit én éreztem 2019.február 24-én amikor is a cél az Ariadne barlangrendszer volt Piliscsév közelében. Természetesen a cél kitüzésében most is a geocaching.hu oldal volt a kiindulási alap.
Most nem volt kedvünk tüzeskedni. Nem árt a változatosság.
Kibeszéltünk mindent, szívtunk egy kis friss, tiszta levegőt, és indulásnál otthon hagytunk minden problémánkat.
syaky
