Lassú víz, partot mos – Spyderco Serrata

Syakytól kaptam egy rakás kést, hogy írjak róluk néhány gondolatot. Minden megkötés nélkül, ami eszembe jut. Ez a Serrata is a csomagban volt. Megnéztem, aztán félretettem. Majd a jövő héten. Akkor is megnéztem, félretettem. Majd a jövő héten. Sokat gondolkodtam azon, vajon miért tettem mindig félre, ahelyett, hogy írtam volna róla. Arra jutottam, zavarom oka, hogy kapásból nem igazán tudtam hová besorolni ezt a kést. Aztán lassan összeállt a kép.

Egy késnél a név megfejtése nem mindig egyszerű feladat. Amikor nem találok forrást erre vonatkozólag, akkor nyelvészeti szempontból igyekszem megfejteni a kérdést. Itt ebből ez jött ki. A serrata, olasz szó. Jelentése – egy velem azonos edzésre járó, mellben tehetséges, olasz cserediáklány szerint – valami olyasmi, hogy lezárt, nem kinyitható, mondjuk ajtó. Mivel itt késről van szó, feltehetőleg egy áttételesebb jelentéstartalmat kell keresni. Én arra tippelnék, hogy a kés, ellentmondást nem tűrő erejét akarták kifejezni azzal, hogy egy folyamat egyértelmű lezárását, visszavonhatatlanságát okozza, okozhatja. Ezt a kés mérete, súlya, pengevastagsága alátámasztja. A poszt megjelenését követően kiderült, hogy ez a megfejtés így nem állja meg a helyét, mert egy rendszeres olvasónk – Switchblade szaktárs – talált egy autentikusabb magyarázatot. (Róla tudni kell, hogy nem csak nagy szakértője a késeknek, de eredetiben olvas angolszász szakirodalmat, ami valljuk meg, komoly előny.) Szóval az igazság az, hogy a penge tervezője, Stuart Ackerman, a speciális öntési eljárás kapcsán nevezte el a kést. A serrata latin szó (itt nem álltam messze a valóságtól, hisz az olasz nyelv a latin nyelvcsaládba tartozik, történelmileg érthető okokból), jelentése kicsi fog, vagy fogazott. Ez az öntési eljárás során, az acélban kialakuló kristályszerkezetre utal, amiről lentebb írok.

Tehát a kés tervezője Stuart Ackerman, Új-Zélandon élő, Dél-Afrikai veterán, aki tapasztalatait Namíbiában és Angolában szerezte. Szóval gyakorlati ismeretei vannak taktikai és túlélőkések terén. Tehát elvileg ezeket a tapasztalatait kombinálta össze a tipikus Spyderco jegyekkel. Ki-ki (nem az Első Emeletes) döntse el, hogy ez mennyire sikerült.

A Serrata két tipikus Spyderco jegyet visel magán. A levél forma penge kialakítást, és a szinte védjegynek számító nyitó lyukat. Ez utóbbinak itt nyilván nincs gyakorlati jelentősége, hisz a termék fixpengés. Ha ez a két dolog nem lenne annyira tipikus, e gyártóra jellemző forma elem, akkor egy kép alapján azt mondanám, hogy ez valami igényesebb konyhakés, mondjuk chef kés. De mivel ott vannak ezek az elemek, a Spyderco felirat és logo is, ezért itt nem a konyha lelkéről beszélünk. Élőben látva – megmarkolva a kést – derül ki, hogy ennek a vasnak nem a konyhában fognak örülni. A cast 440C (A speciális öntési eljárás során kialakul az a dendritikus (fa-szerű) kristály szerkezet, ami megadja ennek az acélnak a kedvező tulajdonságait, mint a kivételes erő, rugalmasság, vágási képesség. Az eljárás tényleg nagyon különleges, és nekem elég bonyolultnak tűnik. Szakirodalom fellelhető erről a neten. A sok szakkifejezés miatt ennek szabatos fordítására nem vállalkoztam) – sokak által leszólt, de valójában elég barátságos – acél vastagsága – a pengeháton – brutális.

A full tang kialakítás miatt, ez a fém tömeg végig fut a markolatpanelek között is. A fa mintázatot imitáló, fekete (vagy inkább sötét szürke árnyalatos) G-10 markolattal együtt az egész szerkezet rendkívül robusztus, ugyanakkor kellemes, kényelmes fogású. A kés, a ki nem sajnált anyagmennyiségtől ugyan elég súlyos, de a tömeg elosztása megfelelő. Nincs kalapács érzése az embernek.

Azt gondolom, hogy az adatokból nem nehéz arra a következtetésre jutni, hogy ez egy bushcraft kés féleség. Az más kérdés, hogy hazánkban az egy szál késsel a bozótban mozgalom hívei nem ezt a pengeformát preferálják. De meg kell érteni, hogy ahány ház, annyi szokás. Attól, hogy a Bakonyban, Pilisben, stb helyen – gallyakból menedéket építő – civilben géplakatos, vagy multi vállalat rendszergazda tevékenységet ellátó – magyar Robinson számára, csak egy adott pengeforma az elfogadott, nos, attól még a világ más részein elboldogulnak, nem is rosszul, más vasakkal is. Több kiváló példát is lehetne erre hozni. Ennek a magyarhoz képest alternatív irányzatnak egyik eleme a Spyderco Serrata.
A penge szatén fényű, ami elég esztétikus, csak fotózni borzalmas, de ez csak nekem gond, a felhasználóknak nem. 🙂

Amit hiányolok róla, az néhány barázda a pengeháton, a markolat és a penge találkozásánál. Ez sokat segítene a csúszásmentességével, hogy stabilabb legyen a fogás. E helyett polírozott, sima a felület azon a részen. Ez talán design okokból hagyták ilyenre, hisz így letisztult, nagyon elegáns az egész kés megjelenése, de én nem érzem szerencsésnek ezt a megoldást. Talán még egy zsinór furat is elfért volna a markolaton, de ez már tényleg csak szubjektív hiányosság.

A gyártási minőség – egyébiránt és nem mellékes módon – példás. Minden elemében nagyon precíz, finom az egész kidolgozás. Eleinte szinte műtárgyként, óvatosan fogja meg az ember.

A gyárilag hozzá adott tok, a Kydextől némileg ellenállóbb Boltaron anyagból van. A hidegre kevésbé érzékeny, nem sérül, törik a dermedtségtől. Rögzítését G-klipsz segíti, amivel mind övre, mind málhára felszerelhető a kés.

Adatok:

Van mikor egy kést azért készítenek, hogy szép legyen. A használhatósága nem elsődleges szempont. Azt nem tudom, hogy itt mi volt a koncepció, de nem hiszem, hogy Ackerman a design oltárán hajlandó lett volna feláldozni a gyakorlatiasságot. Tény, hogy a Spyderco nem a fix pengés termékeiről ismert. A bicskák nagy mágusai ők. Én például csak másfél éve szembesültem vele a katalógusukat böngészve, hogy van fix is a kínálatukban, ha nem is sok.

Meglehet óvatosan akarnak nyújtózkodni a gyártó Goldenben (Colorado) ülésező menedzseri, és csak csiga lassúsággal fejlesztik ezt az üzletágat. Ugyanakkor ragaszkodnak a Spydercós formákhoz. Ettől persze még lehetne egyértelműbb is a Serrata, de ahogy a címben írtam is, lassú víz, partot mos.

Félreértés ne essék, ez a kés nem rossz! Sőt! Csak meg kell vele barátkozni, el kell őt fogadni. Úgy vagyok vele, mint anno a Fiat Multiplával. Nem voltam kibékülve vele, mikor megláttam. Aztán idővel felismertem előnyeit és megláttam szépségét. 🙂

A Serrata nem olcsó. De ezért az árért kapunk egy jól csengő Spyderco nevet, a mögötte lévő kiváló minőséggel. Kapunk egy igazán különleges megjelenésű, sokoldalú kést. Kapunk egy különleges eljárással öntött acélt. Szinte mellékesen kapunk hozzá egy Boltaron tokot. Szóval lehet fintorogni (savanyú a szőlő), de ez egy jó és hasznos vétel annak, aki megteheti, hogy ennyit áldozzon egy pengére.

Spyderco Serrata