FeHoVa 2014 – Élménybeszámoló

Üdv, szia mindenki!

Ha február közepe, akkor egyértelmű, hogy Fegyver, Horgászat, Vadászat Nemzetközi Kiállítás és Vásár a BNV területén, ami lényegében a legnagyobb tömegeket megmozgató rendezvény az évben.

A szlogen még mindig a régi (ami egyszer bevált, azon minek változtatni-elv alapján), a következő:

„Ősi örökség ez, amit egyik ember örököl, a másik nem. Ősi harc ez, kutatási vágy, megfigyelés, tudásszomj, kalandkeresés, gyűjtési szenvedély, erdők, mezők, nádasok szeretete.” Fekete István

Tény, a szervezők biztosra akartak menni, ezért párhuzamosan a BNV területén a környező pavilonokban más-más típusú rendezvények is helyet kaptak, mint például a Boat Show és a III. FEHOVA-MEOE Nemzetközi Kutyakiállítás (CAC, CACIB); – bármit is jelentsen ez utóbbi.

Több pavilon, még több színpad: én mégis inkább elsősorban az „A” pavilonról szeretnék nektek egy kis ízelítőt nyújtani, természetesen a teljesség igénye nélkül.

A nulladik nap (a nyitás előtti) nekünk kiállítóknak a legnehezebb. Főleg azoknak, akik annyi apróságot árulnak, mint mi. Minden egyes terméket kipakolni és nagyjából pofásan, ízlésesen kitenni a polcra nem olyan egyszerű feladat. Sajna sokszor nem is sikerül befejeznünk véglegesen a dolgot, ezért szinte minden nap jóval nyitás előtt bent vagyunk és finomítjuk az összképet. Természetesen mindenki más is készülődik a maga módján:

Az első látogatói nap: csütörtök. A Moskító standon a nyitást megelőzően azt terveztük, majd elővesszük a kártyát, vagy snóblizunk egyet, hogy az unalom ne egyen meg minket, s mikor már azt is unjuk, elmegyünk nézelődni csoportosan, hogy látogató is legyen az üresen kongó pavilonban. Hát ebben igen nagyot tévedtünk… Nyitás után kicsivel már olyan tömeg volt, hogy a kártyát elővenni sem volt időnk, és az étkezést is be kellett terveznünk ütemezett turnusokba, hogy a pultok mögött ne legyen emberhiány. (Mint utólag kiderült, nagyságrendileg ötvenezer látogatót vonzott a több mint 240 kiállító.)

Sajna idén nem tudtam elég alapos lenni a kiállítással kapcsolatban. Nem tudtam szavazni sem, pedig állítólag nagyon sok mindenre lehetett; – de ennek nyomát nem nagyon láttam. Ezért elnézést kérek minden érintettől, akinek lettek volna velem szemben ilyen irányú elvárásai.

A tavalyi évhez képest a kiállítókban nem volt jelentős a változás, jellemzően azok voltak, akik az elmúlt évek rendezvényein is képviseltették magukat.

Természetesen késescéh mesterei sem maradhatnak ki a posztomból. Itt is az a jellemző, hogy lényegében csak a „régiek” – mondhatni az öreg rókák – képviseltetik magukat. Szinte minden évben mindig ugyanaz a 6-8 fő található itt, pedig sokkal többen tagjai az egyesületnek. Ez a szűk „mag” az, akik szinte minden egyes kiállításon, rendezvényen megtalálhatóak, akár Magyarországról, akár a környező országokról beszélünk.

Mint a listán látható, több külföldi személy is magyarországi céhtag. Ez azért van, mert csak akkor vehet részt egy késkészítő az adott ország által szervezett céhes rendezvényén, ha abban az országban rendelkezik tagságival.

A céhes csapatban természetesen vannak nagy kedvenceim is. Akiket mindenképp kiemelnék közülük, az a Lovász Késes Műhely, valamint a Szasza néven ismert késkészítő mester egyedi készítésű termékei.

 

 

 

Természetesen a többi kiállító céhes mesternek is fantasztikus munkái vannak, csak nekem a jelzett két készítő stílusa jön be nagyon, őket favorizálom. (Nézzétek el nekem, gyarló embernek.)

A céhesek az idei rendezvényre hoztak olyan kiállítási darabokat is, amikre szavazni lehetett. Mint már említettem, időhiány miatt sajnos nem lehettem annyira alapos, hogy kideríthessem, hogy pontosan milyen formában és hol lehetett volna ezt megtenni. Ez a négy darab csak egy csekély töredéke azoknak a kiállított remekműveknek, amikre leadhattam volna a szavazatomat:

A szokásos trófeakiállítás most is megvolt. Nekem már kicsit unalmas minden évben ugyanazokat látni, ezért csak 2 db fotót tennék ki ebből a szekcióból. Ha több képet is szeretnél látni, ajánlom figyelmedbe blogom ide vonatkozó topicjait ahol rengeteg képet lehet még találni ebből a témakörből.

Számomra a FeHoVá-n egyetlen olyan új szereplő volt található, akik igen izgalmas termékekkel jelentek meg a piacon. Magyarországi  fegyverpiacon újnak számítanak, és igen nagy lendülettel csinálják azt, amit csinálnak.  Mindent és mindenkit maguk köré gyűjtenek, aki csak érdekes lehet számukra bármely szempontból is; – igyekszem, hogy én is ebbe a csoportba tartozzak :-). Szerintem nagyon értenek ahhoz, amit csinálnak. Ők pedig nem más, mint a GunWorks csapata (sajna a weboldaluk még szerkesztés/feltöltés alatt van, sok mindent onnan nem lehet megtudni róluk). Célul tűzték ki maguk elé, hogy kis hazánkban is elterjesszenek olyan fegyvercsaládokat, amik nálunk eddig szinte elérhetetlenek voltak, és mindenfajta kiegészítőket forgalmaznak (beszerezzenek mindent, ami csak kellhet ezekhez az eszközökhöz).

És végül ami számomra a legfontosabb volt, amiért lényegében kint voltam: ez pedig a Moskító Késnagykereskedés. Czurkó István (a cég tulajdonosa) minden évben termékhegyeket rendel a kiállításra, mindig meglepi a nagyközönséget valami új márkával és szinte minden évben nagyobb standot épít, mint az azt megelőzőekben. A csapat nagyon jó, minimális szakmai összezördülések persze vannak; – de hol nincsenek? Örülök neki, hogy ide tartozhatok, és bemutathatok nektek új márkákat, még ha csak képeken is.

Az idei év egyik új márkája a Lionsteel. Sokat nem tudni róla, csak annyit, hogy egy kis olaszországi manufaktúra, aminek olyan ütemben ível felfelé a pályája, hogy szinte mindenki velük akar kést készíttetni. Van egy olyan gyanúm, hogy még sokat fogtok hallani tőlem róluk.

Ez a kissé hosszúra sikeredett bejegyzés csak az „A” pavilonról készült, és természetesen közel sem teljes.

Remélem  tudtam újat mondani és mutatni nektek. Maradok tisztelettel: Sztrakkay aka syaky