Sziasztok
Mostanság sajnos rohanó világban élünk. Szerintem nemtől, kortól és gazdagsági szinttől függetlenül mindenki rohan valahova, valamiért. Néha, hogy „ép elménk” megmaradjon valahogy ki kell kapcsolnunk. Mivel nem vagyunk egyformák ezt mindenki máshogy oldja meg, szerencsésebbeknek a munkájuk maga a kikapcsolódás – de szerintem nagy eséllyel Ők vannak kisebbségben.
Ha te ilyen vagy, aki most épp olvasod MAXIMÁLIS ÉS ŐSZINTE GRATULÁCIÓM!
Én érdekes helyzetben vagyok. Szeretem a munkám, szeretem csinálni – sokszor még élvezem is. De egy idő után a „munka”, az már munka. Nem kapcsol ki, hanem ül a vállamon, ül a lelkemen és csak nógat és nógat és nógat. De néha nekem is jár egy kis kikapcsolódás – ilyenkor KI KELL mozdulnom a lakásból és a természetbe kell landolnom (vagy megyek filmezni de azt sajnos nem én döntöm el).
Most is így történt.
Szerencsére vagy egy igen jó barátom akit Stír Líviusznak hívnak, és sosem hagy békén dobálja hozzám a különböző túrákat. Ezt a facebookon szervezték egy Szingli túrázók nevezetű csoportban. Ajánlom figyelmetekbe ha szinglik vagytok, mert rengeteg túrát szerveznek, jobbnál jobbakat, választékosabbnál választékosabbat – szerintem mindenki talál magának megfelelőt, és persze az sem hátrány, hogy a résztvevők száma jellemzően nem kevés. Nem ritka a 40-50 résztvevő sem alkalmanként.
A mostani túra a Cuha patak Vinye és Zirc közötti szakaszát fedeztük fel. A táv nem túl vészes, nekem és a Líviusznak különböző kisebb kitérőkkel -mert mi közben geocaching pontokat is felkerestünk- közel 18 km volt egy igen kényelmes tempóban durván 5 óra alatt. A környék fantasztikus, bár sokat rontott az a tény, hogy a patak jelen pillanatában kiszáradt. Néhol látni itt-ott kisebb pocsolyát de nem számottevőeket, így sajnos elvesztette a feeelingjét, de legalább túráztunk egy jót és pár darab ládát is megtaláltunk.
Mi jelen helyzetben renitensek voltunk, és nem folyamatosan tartottunk a csapattal, de azért mi így is jól éreztük magunkat és remélem a csapat azért annyira nem sértődött meg. – mint kiderült nem sértődtek meg, sőt mondhatni mivel mi voltunk a „csodabogarak” több jelölést is kaptunk és szinte minden beszámolóban megjelentük valamilyen formában. Köszönöm is nektek innen.
Sőt annyira nem sértődtek meg ránk, hogy kaptam fotókat rólunk – amikor éppen le tudtak kapni minket.
A két renitens.
És végül következzenek a képek ömlesztve, ami nekem tetszett, ne zavarjon meg senkit de nem biztos, hogy időrendi sorrendben lesznek.
Első körben jöjjenek az én képeim. Tőlem nektek, nagy-nagy szeretettel.
Erdei László képei.
És végül következzenek Leim Kata képei – és ha tetszettek, akkor keressétek fel Instagram oldalát, ahol hasonló témakörben szebbnél szebb, és érdekesebbnél érdekesebb fotókat láthattok.
Remélem tudtam valami újat mondani, mutatni.
Ha esetleg úgy gondolod te is szívesen elmesélnéd túrád történetét – keress meg és szívesen megjelentetem a felületemen természetesen a te neved alatt.
