Ez a poszt most egy kicsit off lesz sokak számára, bár akiről szól nagy késes volt……
Nem tudom mit is írjak, nem szoktam ilyet csinálni, de most valahogy bennem van a kényszer, hogy írnom kell valamit. Egy igen régi barátom halt meg, akivel nem is igen tartottuk a kapcsolatot évek óta, de valahogy a halálhíre nagyon mély nyomott hagyott most bennem. A magam módján, így szeretnék emléket állítani neki.
Együtt szolgáltunk az akkor még Rendőri Ezred néven ismeretes karhatalmi egységnél. Sok szolgálatot lehúztunk együtt. Akkor még nagyon fiatalok voltunk, és úgy érzem most sem vagyunk öregek. Sosem felejtem választékos ízes beszédét mikor szitkozódott egyet 15 percen keresztül egy levegővel lényegében szóismétlés nélkül. Mindig tele volt tenni akarással, sosem fáradt el és mindig vidám volt Körülötte mindig vidámság és jókedv volt.
Elszakadtunk egymástól de aki egyszer rendőr volt – örökké az marad, lélekben.
Sajnos még képem sem nagyon van abból a korszakból, elvégre akkor még nem voltak okostelefonok, fényképezővel a kezünkben meg elég ritkán mászkáltunk.
Tinesz Mihály – jó ember voltál. Vigyázz magadra, bárhová kerülsz is.
Aki gyertyát szeretne gyertyát gyújtani érte a Gyertyaláng oldalán megteheti.
A facebook posztokat olvasva egy igen fontos mondatot találtam agy egyik barátjától.
„A kurvaéletbe, Misi! Sosem tanuljuk meg, hogy nincs jövő hét, nincs holnap, csak ma van…” – hmm, hogy ez mennyire igaz.
