Egy kis előszó.
Erdei Mihály aki most ezt a kis bemutatót írta nektek kedvenc bicskájáról egy igen régi barátom. Mikor még „fiatalok” voltunk egy nagyon összeszokott baráti társaságban lógtunk együtt, akik arányában véve elég sűrűn összejöttek túrázni, sátorozni vagy éppen releváns rendezvényeket megnézni. Sokkal több időnk volt. Nem volt ez a rohanó világ amit most éppen nyüstölünk. Aztán élet közbeszólt de elég keményen. A baráti társaság szétszéledt. Igen hosszú időre. De úgy néz ki, hogy akit egyszer megcsapott a természet világa és az ehhez kapcsolodó termékek köre – az visszatalál. E nélkül lehet persze élni, de nem érdemes. Valahova el kell menekülni a mindennapok problémája elől és meg kell találni azt ami téged kiegyensúlyoz. De hogy a kis családodnak ne kelljen nélkülözniük téged – vidd bele őket is. Senki nem fogja megbánni – mindenki csak jól jöhet ki belőle – tapasztalat.
És ha már van egy kis írói vénád is, szeretsz fotózni akkor pedig kedvenc használati tárgyadról írj pár mondatot, fotózd le és küld el nekem és én ígérem, hogy változtatás nélkül megjelentetem itt a blogomon.
Erdei Mihálynak nem ez az első megjelenése nálam. Sok-sok évvel ezelőtt egy nyereményjátékomra is írt egy tesztet az éppen akkori kedvencéről a Cold Steel Bushmannról. Nyert is vele. 🙂
Misi egy kicsit tördelnem kellett a blog kialakítása miatt. Remélem nagyjából megfelel a te elképzelésednek is. A bemutatódat meg mindeképp köszönöm.
Szeretem a svájci bicskákat. Életem első kése is egy, valamilyen alapszintű Wenger bicsak volt, talán 8 évesen kaphattam.
Bár előtte is szórakoztam az otthon található bugylikkal, de ez volt az, ami megtanított a bicskák biztonságos kezelésére.
Szeretem a svájci bicskákat. Az a kis apróság egy életre megkedveltette velem a piros alapon fehér keresztes kis késecskéket.
Szeretem a svájci bicskákat. Azóta volt jó pár darab, mind Victorinox, de vagy eltűntek, vagy ellopták őket, nagy szomorúságomra, mert mindig volt feladatuk, sok mindent javítottam velük, az ajtózártól kezdve, a motorfűrészen és fűkaszán át a fényképezőgépig.A most is meglévő, egyetlen darab a készletemben – mostani tesztem alanyán kívül -, amit a mai napig nagyon szeretek, egy Victorinox Forester modell. Mindenre elég volt, viszont a mérete miatt nem igazán hordtam magammal, így inkább a fiók mélyén pihengetett, meg nem is volt meg vele az a szerelem.
Volt viszont egy modell, ami végigkísérte az életem, nagyjából a gyerekkori Wenger kézhezvétele óta, de mindig volt jobb, észerűbb, praktikusabb, ár-érték-eszköz ellátottság terén jobban beválló modell.
Hiszen ezen “A Verzión” nincs se dugóhúzó, se csipesz, se fogpiszkáló, cserébe drágább, mint a hozzá hasonló tudású, piros műanyag nyelű klasszikus modellek.
Ez a modell pedig a Victorinox Alox Farmer, a bő egy évszázad alatt folyamatosan csiszolt, és csak 2008-ban nyugdíjazott hivatalos, sorkatonai Soldier modell “nagytestvére”, kulcskarikával és fűrésszel ellátva. Szóval mindig szerettem volna egy ilyet, de ellenálltam.
Egész jól el sikerült nyomni magamban ezt a késztetést, sok éven át. Egészen néhány hónappal ezelőttig, amikor szembejött velem egy poszt, egy, a fent említett késnek nagyon örülő friss felhasználótól. Mondani se kell, újra megmozdult bennem valami és elkezdtem bújni az internet sötét bugyrait, fórumokat, leírásokat böngészni. És arra kellett rájönnöm, hogy valamit tudhat ez a zsebkés, mert ez vált talán a leginkább hypeolt svájci bicskává az interneten, mindenféle gyűjtői verziók, moddolások, kis szériás különleges színek, stb..
És a sors is úgy akarta, hogy 1-1,5 hónappal ezelőtt szembejöjjön velem egy alap, ezüst modell, elképesztően nyomott áron.
És hát, na, értitek..
Szeretem a svájci bicskákat….
Meg hát amúgyis, olyan régen nem vettem kést. Jó, egy Opinelt, de azt a feleségnek, az meg nem olyan…
Szóval, végül megvettem. 😀 Azóta használom töretlenül, nagyjából ki is ismertem. És most vegyük azért jobban szemügyre a kicsikét.
Ami megkülönbözteti a mindenki által ismert piros nyelűektől, az az eloxált alumínium markolata. Ennek köszönhetően nem kellenek külső linerek, így hiába erősebb a kés maga, vékonyabb az azonos rétegszámmal, felszereltséggel rendelkező műanyag nyelű modelleknél. Sokkal erősebbek a rugói, istenesen csattannak az eszközök, ráadásul néhány milliméterrel hasasabb és hosszabb is a penge. No meg jóval vastagabb is, mint a klasszikus 91mm-es modelleké. Ja, mert ez a 93mm-es széria, azt nem említettem. Ezáltal az egész sokkal robosztusabb, strapabíróbb cucc.
Ezen tulajdonságok oltárán sajnos fel kell áldoznunk a hátsó szerszámokat, mint például az ikonikus dugóhúzót, vagy csomagcipelő kampót, és a korlátozottan bőrvarrásra is alkalmas árat-lyukasztót. De a dugóhúzót meg lehet oldani máshogy is, max egy kulcstartóra tehető verzióval, a többiért pedig bőven kárpótolnak az elöl lévő eszközök, vegyük is sorra őket. Először is például megkapjuk a szerintem leghatékonyabb ár-lyukasztó szerszámot, amit valaha kés magán hordott, ami a bicska végén nyílik, mint a penge maga, és nagyon finoman lehet vele dolgozni.
Szép, tiszta lukat fúr fába, műanyagba. Csavarnak lukat előfúrni, gipszkartonba lukat fúrni a fűrésznek, stb. Sőt, én balga egyik nap a párkányt akartam kifúrni, egy kis akasztónak. Sikerült, de olyan, nos, nehezen ment. A végén derült ki, hogy csak kívülről műanyag, belül bizony alumínium, de átvitte! 😀
Emellett brutál szikraesőt indít a szikravetővel, nagyon jó kaparóeszköz és csomóbontó, kábelkötegelő vágásra is perfekt. Ezen az oldalon egyetlen másik szerszám található, a mindenki által ismert sörnyitó/kábelcsupaszító/dróthajlító, ami ugyancsak vaskosabb, a 111mm-es, keresztzáras modelleken lévővel megegyező méretű darab. Ésszerű kereteken belül használható “feszítővasként” is, festékes dobozokhoz, elhajlott szögekhez, kapcsok kiszedéséhez. Ezzel szemben, a másik tengelyen a klasszikus konzervnyitó/mini csavarhúzó, ami tökéletesen funkcionál phillips csavarfejekhez is. Ezt követi a csodálatos, hasznos, elképesztő, hatékony és mindig harapós fa/csontfűrész. Vágja a műanyag csövet is, gipszkartont is. Igazán kényelmesen olyan 5-6 centis ágakhoz jó, de körbefűrészelve egy 10-12centis is megvan 1-2perc alatt. Anno vadásztanonc koromban, egy megboldogult victorinoxommal vaddisznó szegycsontot, meg
szarvas medencét vágtunk át, sima ügy volt neki.Nagyon hasznos kisebb feladatokhoz, precíz vágásokhoz, vagy az erdőben menedék építésnél, tűzifa előkészítésénél, ház körül gallyazásnál, hétvégi ház bejárójának takarításakor, stb.
Az összes, általam ismert, próbált zsebszerszám fűrészénél jobban teljesít. Végül az utolsó szerszám, a késpenge maga. Ez sem nagy, a 91mm-es modellek pengéjéhez hasonlóan, de pont annyival mégis, hogy kellemesebben lehessen használni mindenféle hétköznapi vágási feladathoz. És előnyére válik a nagyobb has, vaskosabb penge és erősebb rugó. Legyen szó hegymászó kötél, vagy paracord átvágásáról, levélnyitásról, doboz bontogatásról, vagy paradicsom, kolbász szeleteléséről.
Szóval a svájci bicska tényleg egy olyan dolog, amit csak akkor tudsz igazán értékelni, ha próbáltad. Onnantól kezdve viszont mindig használni fogod, és ha nincs nálad, meztelennek érzed magad.
Ez alatt a rövid idő alatt szereltem már vele villanyt, zárat cseréltem egy vitrinben, fiókot javítottam, bakancsra való csúszásgátlón cseréltem szögeket, több tucatszor kajáltam vele és néhányszor táborozni is velem jött. Igazi kis mindenes, városban sem húzza a zsebed, erdőben kiránduláshoz, könnyűtúrázáshoz is tökéletesen elegendő.
Van amiről készült fotó, ám sok mindenről meg nem, ezért úgy gondoltam, ma kimegyek a Duna partra, egy rögtönzött kis bushcraftos/kirándulós tesztelésre. Tüzet terveztem rakni, amiben a Farmer volt segítségemre. Megérkezve a helyre, gyors faragtam egy rögtönzött, kétoldalt lapított sátorcöveket, bemetszéssel a kötélnek, plusz egy kis lukkal, hogy megmutassam a lukasztó működését, még valami finomabb munkát is dokumentáljak.
Egyszerű volt, mint a paprikás krumpli. 😉
Mivel elég sokat esett a hó és az eső, ezért nem volt egyszerű száraz ágakat találni, de azért sikerült. Mégis úgy gondoltam, kipróbálom milyen lehet ütőfázni vele, elvégre veszélyhelyzetben, ha minden vizes, muszáj lesz széthasítani pár vastagabb ágat.
Hisz’ ha száraz fát akarunk, és ha a kihűlés a tét, akkor nem magyarázkodhatunk magunknak, hogy hát van nekem Gransfors baltám, meg Fallkniven A1-em, csak otthonhagytam.. Hangsúlyozom, hogy alapvetően nem erre való a kicsike, de mindent ki kell próbálni, tudja az ember, mire számíthat. Simán vette az akadályt, kívül jó vizes faágat hasítottam vele négybe. Semmi baja sem lett, sőt azt mondom, a sima rugós működésű bicska ésszel használva jó lehet erre, ugyanis nagyon jó tanító, érzi az ember, mikor üti helyesen, mert ha nem, akkor próbál csukódni, de semmiképp sem törni.
Szóval hasítottam vele, tollaságat faragtam, fatwoodból forgácsot és kaparékot készítettem, majd rövidesen ropogott is a tüzecském.
Délután pedig a családdal voltunk bevásárolni, ahol a kedvenc késhasználati helyszínem a zsugorfóliázott termékek polca. Mindig mosolygom, ahogy tépik az emberek ujjal, körömmel, foggal az akciós bubis víz zsugorját, én pedig előveszem a svájcim, és a híres “klikk” hang kíséretében kinyitom, és elvágom a fóliát. Ez csak egy, a sok magától értetődő feladat közül, amit együtt véghezvittünk.
Majd kajáltunk egy jót.
Imádom ezt az “ősmagyar lepényt” , de rühellem, azokat az össze-vissza törő, hajló, környezetet terhelő műanyag vackokat, amiket az ilyen helyeken adnak. Itt is jó szolgálatot tett.
Hát ennyi.
Szóval nem volt véletlen a nagyjából az eddigi életem kétharmadán (ez most itt, ebben a kontextusban egy jó érték 😀 ) át tartó sóvárgás, ez egy nagyon jól használható kis eszköz, amibe beleszerettem végérvényesen.
Kiknek ajánlom? Bárkinek. Bárkinek, akinek egy mindenes, de mégis inkább természetbe való késre van szüksége, (ha inkább város, akkor a Pioneer X, ollóval). Bárkinek, akinek strapás, elpusztíthatatlan bicskára van ingere, azoknak, akik szeretik a minimalizmust, és az elegánsabb darabokat, azoknak akiknek már van svájcija. De ha együtt tudunk élni a hátoldali eszközök hiányával, akkor igazán, tényleg bárkinek!
P.S.:
Azt nem értem, miért nem csinál a Victorinox egy ollóval is ellátott verziót, az néha hiányzik.
Ezért kell beszereznem egy 58mm-es, kulcstartós modellt is. Mondjuk a Classicot, vagy egy
Ramblert?
De az már egy másik történet… 🙂
