A múlt héten az önvédelem jogi hátteréről olvashattatok egy kis írást, most nézzük meg az önvédelemhez szükséges négyes második és harmadik részét, a hardvert és a software-t. Jövő héten pedig most már tényleg sok-sok képpel illusztrálva a negyedik pontot, a kellékeket fogjuk áttekinteni.
Képzeljük el a következő szituációt: egy kellemes mozi, színház vagy koncert után sétálunk hazafele átszellemülten, jó hangulatban, fülünkben még ott cseng a hallott zene és a sötét utcán elénk ugrik egy támadó és kezében egy fém tárgyat látunk megcsillanni. Miben más ez a helyzet ahhoz képest, mint amikor egy edzésen edzőpartnerünkkel megbeszéljük, hogy egy általa véletlenszerűen kiválasztott, velünk nem közölt technikával támadjon ránk? Gyökeresen más! Mert egy edzésen várjuk a támadást, a támadó technikát felismerve egy általunk választott védekezési, elhárítási módszert alkalmazunk. Mindezt végig tudatosan tesszük, azaz már az első mozdulatunk is egy tudatos cselekvés eredménye.
A fentebb vázolt szituációban pedig -bármennyit is gyakoroltunk az edzőteremben- az első egy-két másodpercben agyunk egy piciny része, az amygdala veszi át az irányítást, amely egy, az evolúció során kifejlődött „vészforgatókönyvet” (pánikprotokolt) indít el. (Ezt úgy kell elképzelni, mint amikor az arcod felé legyintenek, vagy fröccsen valami, akkor automatikusan becsukod a szemed és magad elé kapod a kezed). Ezt a pánikprotokolt sok-sok gyakorlással némileg meg lehet változtatni, de felülírni szinte soha.
Miért nagyon fontos ezt tudnunk, amikor az önvédelemre való felkészülésről beszélün? Azért, mert hogyha meg szeretnénk védeni magunkat, akkor a technikánkat két részre kell bontani: az első egy-két mozdulat nem szabad, hogy nagyon eltérjen a saját, ilyen esetekben végrehajtott reflex szerű mozdulatainktól, tehát a hárítást és az első gyors visszatámadást ezekre kell felépíteni, ekkor jön az első levegő vétel, egy hátra vagy oldalra lépés és a helyzet felmérésével az esetleges további támadók felkutatásával indul az önvédelem tudatos része.
Sok-sok edzéssel és gyakorlással az amygdala irányította pánikprotokol szinte nullára rövidíthető, de meg nem szüntethető. Ebben az időszakban szívverésünk akár 180-200 bpm-re ugorhat, adrenalin termelésünk megnövekszik, hallásunk romlik és csőlátás alakulhat ki.
Sok keleti harcművészet (nem sport!!) alap axiómái közé tartozik valamilyen formában a következő mondat: ahhoz, hogy legyőzd ellenfeled, először le kell győznöd önmagad. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a pánikprotokolt a lehető legrövidebb időre kell csökkenteni és szervezetedet arra kell megtanítanod, hogy utána minél gyorsabban „alap állapotba térjen vissza”, így a harcod átgondolt, tudatos, precíz és pontos legyen.
Személyes beszélgetések során kb. ilyenkor szokott felém elhangzani az a kérdés, hogy: „jó-jó, de melyik harcművészetet/küzdősportot válasszam, melyik a legjobb önvédelemre? ” Ez az a kérdés, amit egyszerre nagyon könnyű és nagyon nehéz is megválaszolni. Ha az atlétikai számok közül kellene választanod és 165cm/60kg vagy biztosan eszedbe sem jutna, hogy a kalapácsvetést, vagy a magas ugrást válaszd, 200cm/100kg-mal pedig nyilvánvalóan senki nem készül hosszútávfutónak. Ezek az alapelvek nagyjából érvényesek a számunkra megfelelő harcművészet kiválasztásánál is. Nézzük meg a stílus alapítót, s ha annak alapján választunk, nagyot nem tévedhetünk. Az előző két példánál maradva a vékony, kis termetű ember inkább egy lágy kung-fu irányzatot válasszon, pl. wing tsun, amelyet egy kecses mozgású hölgy alapított, míg egy nagyobb darab ember próbálkozzon a kyokushinkai karatéval, mert annak alapítója M. Oyama mester, kb. annyira volt lágy és kecses, mint Fekete Laci barátunk. Ez alól a szabály alól persze lehetnek kivételek, de az tény, hogy az alapító mesterek az általuk addig elsajátított harci technikákat saját magukra adaptálva alakították ki új irányzatukat.
Alternatívaként persze itt vannak még a különböző önvédelmi tanfolyamok. Ezekkel is érdemes próbálkozni, de ha a tanfolyam első hónapja után az oktató nem kezdi el különválasztani az önvédelem első amygdala által vezérelt 1-2mp-ét a későbbi tudatos szakasztól, akkor találjunk jobb helyet a pénzünknek.
Mindenkinek, aki megtisztelt azzal, hogy végig olvasta írásomat, kívánom, hogy soha ne kerüljön önvédelmi vagy jogos védelmi helyzetbe, de azért ne feledjük, hogy minden edzőteremben töltött perc növeli az esélyünk a túlélésre!
Shihan Gecsa
