Ha jobban belegondolok ennek a találkozónak egy általam szervezett tábor volt a mondhatni ősanyja. A tábor ami ugyancsak Neszmélyen volt 2015-ben, T.B.T azaz Túlélő Bushcraft Tábor néven futott. Sajnos elég negatív tapasztalatokat szereztem ezért a tábor szervezést abba is hagytam. Ezen a néven több rendezvény nem is volt..
Somogyi Karesz már akkor, és ott is segítőtársam volt – mindenben lehetett rá számítani. Ő karolta fel ezt a kis vállalkozást és nevezte, át a problémák elkerülése végett. A hibákat amiket én elkövettem kijavította, körbevette magát megbízható segédekkel és ím ez lett belőle – Országos Bushcraft ATB találkozó immáron a harmadik.
A hely változatlan nagyon-nagyon régóta. A bejelentkező blogomban 4 éves képek voltak, mint kiderült tökéletesen megállták a helyüket. Jelentem képek frissültek. Egy ideig megint jók ezek is. 🙂
Én lettem felkérve, hogy csináljak egy kis boltot, települjek le, vigyek magammal egy kis árut és egy kicsit emeljem a hétvége minőségét a magam módján – az eladott árú mennyiségéből ítélve talán sikerült is.
Kés kisebb gyermekemet most is magammal vittem így tevékenységi köröm és helyzetem kicsit leszűkült – amit persze semmilyen szinten nem bántam. Kicsi lányom új barátságot kötött, fiam pedig feltöltődött pozitív energiákkal. Tény, hogy kicsit többet volt a technika a kezében mint a velem töltött hétvégék alatt, de azért így is érték olyan ingerenciák amik az unalmas hétköznapokban és zárt lakásban nem túlzottan jellemző, és szerintem ez is jóval több mint a semmi.
A szigetre sajnos nem mehettem ki, igy a történésekről nyilatkozni nem tudok, csak képekben tudom megjeleníteni azt, de biztos vagyok benne, hogy nagyon jól sikerülhetett az esti beszélgetésekből és az utólagosan beszerzett képekből leszűrve.
A létszám meglepően sok volt, közel 70 fő. Ez azért egy ilyen jellegű tábornál mindenképp kiemelkedő. Jó volt látni, hogy lényegében minden tökéletesen működik és előre meghirdetett programsorozat minimálisan tért el a kiírt időpontoktól.
S végül pár kép a magasból….
syaky
ps: Én fantasztikusan éreztem magam. Érdekes volt tapasztalni, hogy olyan emberek szólítottak meg név szerint akiket én nem is ismertem előtte -mindenképp köszönöm nekik igen jól esett -, lényegében a hétvége fénypontja az volt, hogy kibékültem valakivel -nevét nem írnám le, hátha nem szeretné- akinek a véleménye annak ellenére, hogy nem ismerem túlzottan igen sokat számít és még egyszer köszönöm neki azt a pár perces őszinte beszélgetést.
Jó pár évvel ezelőtt a nevem és a boltom állítólag igen sokat jelentett – ezt a táborban tudtam meg. Azt mondták egy bizonyos kultuszt építettem fel magam köré, amit sajnos az elmúlt nagyjából 3 év alatt sikeresen le is romboltam a családi problémáim miatt, teret adva másoknak. De most úgy néz ki talán sikerül kikászálódnom az önsajnálatból, ezt nagyban köszönhetem barátaimnak akik nem adták fel és mellettem maradtak – köszönöm nekik kitartásukat. Tény a családi helyzetem nem sokat változott, az élet megy tovább, én meg megteszek mindent annak érdekében, hogy helyemet ismét elfoglaljam ott ahová eddig is tartoztam.
Hidegfém reborn
