A látszatát is el szeretném kerülni annak, hogy magamat egy amerikai elnökhöz, vagy Aleshez hasonlítsam, de nekem is meggyőződésem volt, hogy egy tőr alkalmatlan mindennapi használatra (EDC).
Talán épp egy ilyen filmet nézett a fiatal Lucas Burnley, amikor lerajzolta a több mint 200 éves múltra visszatekintő Böker cégnek az első Kwaiken foldert. Aztán teltek-múltak az évek, elkészült a Kwaikennek számos változata. Változtak a penge anyagok, a penge rögzítés, a markolat panelek színe, anyaga, formája, majd Burnley ismét leült a rajzasztalhoz és megrajzolta a Kwaiken flippert.
Szóval ott állok a konyhában, nézegetem a tőr gyönyörű, letisztult, kompakt formáit, s azon gondolkodom vajon ez mire jó? Közben megéheztem, odaléptem a hűtőhöz, kerestem valami ehetőt, majd kivettem két kiflit a kenyértartóból és csináltam magamnak két szendvicset. A Kwaiken gyönyörűen dolgozott, s azt gondoltam na legalább konyhakésnek jó lesz! Egy automatikus mozdulattal a frissen mosott nadrágom zsebébe rejtettem a kést, amibe akkor ugrottam bele, amikor a kést hozó barátom érkezett, s így fordulhatott elő, hogy a nadrágom zsebében nem volt ott a megszokott EDC késeim egyike sem. Igy maradt benne az új jövevény. Heggyel fent állasban, ahogy azt a klipsz lehetővé teszi. Én szeretem így hordani, de ez már izlés és megszokás kérdése.
Egyszer, mikor szembe jött velem egy precíziós Rockwell keménységmérő, annak is a szájába helyeztem a csillogó gyémánt foga alá, s meglepően magas és stabil értékeket mértem, az öt mérés 59,5 és 60,1 HRC közé esett, ekkor végképp megszerettük egymást! Most már bátran ki merem jelenteni, hogy a Kwaiken nem csak egy öltönyös uraknak való gentleman folder, hanem egy szerethető, kiválóan teljesítő és helytálló, olyan mindennapi használatra való zsebkés, amely még hozzám hasonló öreg rókáknak is meglepetést tud okozni!
ui: ha nem szól bele az élet az én posztjaimmal péntekenkét fogtok találkozni
