Egy viszonylag sokat megélt embernek vannak valamiféle fogalmai az orosz termékekről, technológiákról, szemléletről. Ami bennem kialakult ezzel kapcsolatban az a következő. Az egyszerű megoldások hívei. A tárgy legyen praktikus, megbízható, extrém körülmények között is. A külcsín, az ergonómia sokadrangú, vagy nem is létező szempont. A felhasznált anyagok – jellemzően – olcsók. Nem annyira a minőség, mind inkább a mennyiség, vagy a nyers erő számít. Hallani legendákat harminc éve behozott fúróról, ami még mindig bírja, míg egy nyugati csoda ennyi idő alatt már régen vissza adta lelkét a teremtőnek.
Ezzel a háttérrel került hozzám a Kizlyar – orosz gyártó – egy kése. Már nagyon vártam a vele való ismerkedést, mert kíváncsi voltam, változott-e valami a korábbi tapasztalataimhoz képest. Nos, a válasz röviden is összefoglalható. Változtak is dolgok, meg nem is. Ez így elsőre nem túl meggyőző kijelentés a termék mellett, ezért inkább nézzük, mire gondolok.
Adatok:
– Penge hossza: 175 mm
– Penge vastagsága: 5,5 mm
– Penge anyaga: 50CH14MF
– Penge szélessége: 31 mm
– Acél keménysége: 56-58 HRC
– Markolat anyaga: Elastron G
– Markolat vastagsága: 22 mm
– Markolat hossza: 123 mm (törővég nélkül)
– Súlya: 170 g
– Teljes hossza: 303 mm
A Fenix 2 (Főnix oroszos átirata, ha valakinek még nem esett volna le), katonai kés a javából. Szúrásra, mély vágásra, feszítésre, törésre, szóval ne szépítsük, pusztításra lett kitalálva. A konkáv leélezésű, élszalagos penge, fekete oxid bevonatot kapott, ahogy egy katonai késhez illik. A pengehát csaknem teljes hosszában egy extra marás található. Amolyan elnagyolt fokélnek is tekinthető, mely nem csupán design elem, hanem geometriája segítségével, szerkezeti stabilitást ad a nyers acélnak. A full tang szerkezet egy lándzsaheggyel (spear point) kezdődik, és egy törő véggel fejeződik
be. A törő vég – mely zsinórfuratot is kapott – 5 milliméterre áll ki az Elastron G markolatból. Ezt a markolat anyagot leginkább egy jobb minőségű Mora markolathoz tudnám hasonlítani. Kemény, de mégis gumis tapintású műanyag, melynek a felülete nagyon finoman barázdált. Mintha csak a szintetikus polimer láncok utolsó sora adná a mintát. De éppen elég ahhoz, hogy csúszásmentes legyen a felület. A markolat kellően hosszú. Kesztyűs kézben is jól, magabiztosan megfogható, megszorítható. A kéz pengére való rácsúszását, vagy éppen az átszúrt anyag markolatra csúszását a lefelé és felfelé is kiálló – a full
tang szerkezettel egy tömbből álló – 12-12 milliméteres keresztvas igyekszik megakadályozni. Szerintem sikerülni fog neki. 🙂 A konkáv köszörülés markolathoz közelebb eső részén vannak az elmaradhatatlan feliratok. A bal oldalon Fenix 2 szöveg (Ciril betűkkel) és a Kizlyar logója kapott helyet. A jobb oldalon kiírták a Kizlyar teljes nevét, és alá, hogy orosz gyártmány. A markolat előtt, a pengeháton egy sorszám is van. A nálam lévő példányon az 1306 szerepel.
A penge acélja szokatlan csengésű. A neten többféle acéllal is találni. Mintha piaconként Egy közös van bennük, hogy egyik sem szuper vagy high tech acél. A nálam lévő modell 50CH14MF fantázia nevű verzió. Rozsdamentes ötvözetről van szó, mely tulajdonságait tekintve, leginkább 440-es acéloknak felel meg. Erre néhányan felszisszennek, különösen az ár tükrében. Ugyanakkor most is csak azt tudom mondani, mint korábban, más blog posztban is kifejtettem. Miszerint ez egy katonai kés, nehéz körülmények közé, ahol nem annyira az éltartás, mint inkább a rozsdamentesség, és főleg a könnyű élezhetőség a szempontok.
A kést egy ABS műanyag tokkal együtt kapjuk. Ez az anyag elég kopogós, vásári hatású, de vastag, masszív darab, szóval nem aggódom a tartóssága miatt. Nem a kydex tokok elvén működik. Két nyelv hivatott a helyén tartani a pengét. A nálam lévő darabnál nem sok sikerrel. A pengét mindkét oldalával be lehet helyezni a tokba, de az egyik irányból egyáltalán nem tartja meg a kést lefelé fordítva. A másik irányból bekattan, lefordítva nem esik ki, de csak addig nem, amíg mozdulatlanul tartom a tokot. Ha lépést szimulálok, akkor már ki is csusszan a helyéről a penge. Ezt a problémát hamar átláthatták a gyárban is, mert szerkesztettek – műszálas szövetből –
egy övbujtatót, amire patentos késrögzítést is applikáltak. Ez már képes megfogni a kést akkor is, ha taktikai mellényünkre úgy helyezzük fel, hogy a markolat lefelé mutat. A tok anyagából kivágott és visszahajtott nyelvek ekkor sem tartják meg a kést, de a szoros patent miatt, legfeljebb egy centit csúszik lefelé, ami vállalható. A tok nem kimondottan Molle kompatibilis, de azért némi fantáziával és kézügyességgel felrögzíthető ilyen fogadó felületekre is.
A kést és a tokot egy digit camo művászon zsákocskában kapjuk. Ez jópofa dolog. Míg egy késes dobozt soha többé nem használunk, ez a kis zsák jó szolgálatot tehet. Már, ha találunk olyan holmit, ami belefér a viszonylag szűk keresztmetszetébe. A fizikai dimenzióit úgy kell elképzelni, hogy egy standard fél literes ásványvizes palack széltében éppen hogy, hosszában másfélszer belefér. A szája madzaggal összehúzható.
Tehát a második bekezdésemre visszatérve, változott, korszerűsödött a design, mert ez a kés kimondottan szép, még ha ez nem is túl tudományos megállapítás. A minőség maradt, mert ez a kés is strapabírónak, ellenállhatatlannak tűnik, mint az orosz ipar termékeinek jó része, melyek nem kifinomultak, de hatásosak. Ugyanakkor a tok kompromisszumos, hisz olcsó, ipari hatású alapanyagból van, elnagyolva, de azért használható a funkciójára. Ez egy igazi orosz, robusztus, teljes értékű katonai kés, minden jelző vastagon aláhúzva. A Kizlyar Fenix 2 ára viszonylag magas. De az árért bőven kompenzálva vagyunk, ha valódi taktikai fixpengés kést keresünk. Ráadásul nem kis kuriózum, hogy az új keletű népszerűségében reneszánszát élő Oroszországból származik, ennek minden jellegzetességével. A célszerűség és az elpusztíthatatlanság jegyében, tűzből született ujjá a Fenix, hogy tűzben éljen.