Dodo – Woodcraft

George Washington Sears alias Nessmuk

A XIX. század második felében élt Amerikában egy George Washington Sears nevű fickó, akinek írói álneve az volt, hogy Nessmuk. Vadonbéli tapasztalatait osztotta meg egy bizonyos magazin olvasóival. Amolyan blogger volt ő, csak az akkori technikai viszonyok között. Kiment a pusztába, erdőbe, és levelek formájában leírta élményeit.

Nos, Nessmuknak volt egy elképzelése, koncepciója arról, hogy a vadonban milyen eszközökre van szüksége az embereknek. Mi sem bizonyítja jobban hozzáértését, hogy tulajdonképpen ma is ezekre a szerszámokra támaszkodunk, ha magunk mögött hagyjuk a civilizációt, és romantikus illúziókkal telve bevesszük magunkat a Bakony gyér erdeibe.

Napjaink woodcraft szentháromsága is ebből áll. Kisfejsze, bicska, fixpengés. Persze ez csak egy alap. Lehet variálni többféle késsel, fűrésszel, stb. De a lényeg, hogy ez a megtévesztő nevű George Washington tudott valamit. S bár nálunk sokan fanyalognak az ilyen késforma láttán, Nessmukot igazolja, hogy hazánkat kivéve sok helyen kedvelt, és használt penge kiképzést terjesztett el. Nekem Sears hitelesebb figura, mint e késforma bírálói. Ráadásul – szerencsémre – volt a kezemben a Dodo, így csak megerősíthetem, hogy jól használható, szívesen elfogadnám, és hordanám felszerelésemként. Szántó Szabolcs Késes népi iparművész, a Népművészet Ifjú Mestere – a továbbiakban Szasza – díjat is nyert egy hasonló formával, egy Szaszmuk példánnyal. Igaz nem itthon, hanem Brunoban, 2010-ben kapta meg a Legjobb fix pengés használati kés elismerést. Ezt csak azért emeltem ki, mert ebből is látszik, hogy nálunk méltatlanul el van ásva ez a penge típus. Nézzük, mit ír önmagáról Szasza, aztán folytassuk a kés elemzését.

Szasza Dodó

Szántó Szabolcs önéletrajza
1976. január 20-án születtem Budapesten. Egyáltalán nem városi gyerek módjára éltem kisgyerekkoromat, mindig készítettem valamit, bütyköltem, rajzoltam, ha bármi a kezem ügyébe adódott, továbbgondoltam, mit is készíthetnék belőle. Nagypapám kézügyességét örökölve hamar rájöttem, hogy az építőipari iskola elvégzése után leginkább a kezem ügyességével vihetem többre. Huszonéves korom elején egy fegyverkovács műhelyében kezdtem el dolgozni, ahol hét évig maradtam. Itt ismerkedtem meg a kovácsmesterséggel is, de tanítómesterem még hosszú évekig nem volt. 28 éves koromban saját műhelyem lett, s a magam lábára állva kellett a buktatók mellett még további ismeretekre is szert tenni. De a kitartó munkának lassan a

Szántó Szabolcs

gyümölcse is megérkezett. Két mesterem is lett egyszeriben. Kocsis Ferenc, és Tóth Árpád (Révész Kések) késes népi iparművészektől sokat tanultam, sok támogatást és bátorítást kaptam ahhoz, hogy kis műhelyemben egyre magasabb színvonalú kézműves magyar kések készülhessenek. A famunkáknál gyakran beszélgettem népi hangszerkészítő barátommal, akitől sokat tanultam ezen igen míves mesterség fortélyaiból. Egyre több meghatározó élmény ért az évek alatt, míg nem úgy döntöttem, hogy ezt a mesterséget választom hivatásomnak. Kezdetben a kézműves vásárok és hazai kiállítások nézője voltam, majd az egyre több megrendelés hatására magam is több versenyen, és pályázaton vettem részt.
– 2007. Az Év Kése készítői verseny szakmai különdíját kaptam (munkáimat késes népi iparművészek és késesek értékelték).
– 2008. A Tűzzel-Vassal Fesztivál és Fehérvári Kézművesek Egyesülete által az ?Év kése 2008? pályázaton a ?Legszebb nyelű Vadászkés? díját kaptam.
– 2009. A fenti egyesület által rendezett fesztiválon a ?Legszebb Damasztpengéjű Kés? díját kaptam.
– 2009. A Késkészítői Verseny II. helyezettje lettem.
2003-ban próbálkoztam először zsűriztetéssel, munkáimat elfogadták. A sikeren felbuzdulva, és nem utolsó sorban két mesterem támogatására a következő évben még több munkával álltam a Népi Iparművészeti Tanács Zsűribizottsága elé. 2007-ben megkaptam a Népi Iparművész címet. Már nem csak nézője, de kiállítója is lettem a kézműves vásároknak. Az év szinte minden hazai késes kiállításán jelen vagyok, egyre gyakrabban megyek külföldi vásárokba is, hogy bemutathassam késes mesterségem legújabb darabjait. Mestereim iránymutatásai, atyai jó tanácsai szakmai igényességem, fejlődésem mérföldkövei, barátságuk pedig a mai napig sok válaszút előtt segítségemre van.
A damaszkolás már pályám kezdetén is nagyon nagy kihívás elé állított, az évek alatt mind tapasztalatban, mind a műhelyem fejlesztésében elérkezettnek láttam azt az időt, hogy komolyabban foglalkozzam ezzel. Külföldről számos könyvet vásároltam, de a szakirodalomban nem szereplő fortélyokat a magam kárán és sok átizzadt kovácsolás árán tanultam meg. Hazánkban egyre többen próbálkoznak e magas szintű tudást igénylő technikával, példaképemnek mégis Kocsis Ferencet tartom. Szeretem a munkám, és büszke vagyok rá, hogy hobbim a hivatásom. Igyekszem másfél éves Zalán fiamnak átadni a kézművesség valamint a magyar népi kultúra iránti szeretetet, tiszteletet. Remélem, csatlakozhatok vele azon családok hagyományához, ahol a kézművesség mestersége apáról fiúra száll, és a kovácsbeütőt, mint a hagyományőrzés bélyegét generációkon át öröklik.

Szasza Dodó

Dodó

Szasza visszaemlékezése alapján, konkrétan a Dodót a tokjairól ismert Croc tervezte. A nálam megfordult példány némileg eltér a prototípustól (a link regisztrált késportál tagoknak működik). A Dodó amúgy egy – az ember által kipusztított – Mauritiuson valaha élt, röpképtelen madárfaj volt. Az ő jellegzetes csőréről kapta nevét ez a kiváló penge. A markolat és a gerinc találkozása közelében, ahogy a képeken látszik is, csak Szasza logója van, ami a Dodó szeme, fémjelölés nincs.

Szasza Dodó prototípus

Adatok:

• Teljes hossz: 250 mm
• Penge hossza: 125 mm
• Markolat hossza: 125 mm
• Markolat vastagsága: 19 mm
• Penge anyaga: Sleipner vagy N690 (Szasza is bizonytalan benne, rég volt)
• Penge vastagsága: 5 mm
• Penge szélessége: 40 mm
• Markolat anyaga: zöld canvas micarta

Szasza Dodó

No, lássuk a pengét. A formája valóban szokatlan, de éppen ettől vonzza a tekintetet. Nem szépnek mondanám, inkább különlegesnek. Valami van benne, ez biztos, mert újra és újra elő kellett vennem, hogy megnézzem, megtapintsam, mint egy friss barátnőt. Konvex leélezés, konvex él. Ennek következtében a penge szinte az utolsó pillanatig megőrzi

eredeti vastagságát, amitől nagyon erőssé válik ez a vas. A kés hosszában is ezt tapasztaltam, tehát csak a hegy közvetlen közelében, az utolsó 1 centinél kezd vékonyodni a húsa. Szóval ezzel lehet feszíteni nyugodtan, nem egykönnyen nyeklik meg. Az acél full

Szasza Dodó

tang módon, teljes szélességében és hosszában végigfut a micarta markolatpanelek között. Túl nem nyúlik, törő vég nincs. A kés súlya tekintélyes, 315 gramm. Ugyanakkor teljesen egyensúlyban van. Jól lehet vele sújtani, ugyanakkor finomabb munkákhoz is elég kezes, persze csak annyira, amennyire ilyen pengehosszal és szélességgel ez lehetséges. A markolat – a pengének megfelelően – széles, de az olyan nagyobb kezűek, mint én, még stabilan át tudják fogni. A kényelmet jól szolgálják a lekerekített barna micarta panelek, melyeket két corby csavar és egy csőszegecs feszít ellentmondást nem tűrően a fényes, de nem tükrös (szálcsiszolt, szatén) acélra. Tehát zsinórt is át lehet fűznie annak, aki azt szereti. A markolat továbbá kellően hosszú ahhoz, hogy mind az öt ujjammal rá tudjak markolni, nem kell ügyeskedni sehol, mert nem lóg le a fél tenyerem a szerszámról.

Szasza Dodó

Sajnos az idő homálya már a kiváló minőségű bőrtokra is rátelepedett, mert itt is két opció van, mint az acélnál. Kuvasz vagy Jókai Attila munkája rejti használaton kívül a Dodót.

Crocot, azaz Makrai Ferencet is sikerült megszólaltatnom az ügyben. A vele lezavart rövid interjúból kiderült, a prototípushoz egy zöld kydex tokot gyártott. Beszámolója szerint a kedvenc Busse kései markolatformájára, mintájára, Nessmuk pengeformával készült a terv. Régóta szeretett volna egy mindenes, kirándulós kést. Több pengét is rajzolt, tervezett abban az időben, de csak ez öltött testet Szasza kezei alatt (2011), aki a nevét is adta. A késtől később meg kellett válnia, anyagi szükségszerűség okán. Croc egyébként hobbiként kezdte a tokozást, mert balkezes tokokat nem készítettek a gyártók. Ez még 2009-ben volt. Művészneve pedig egy késportálos (MTP-s) nicknévből ragadt rá. Szakmai körökben ma már így ismerik.

Tehát összességében elmondhatjuk, hogy ez egy 150 éven átívelő történet. Több embernek kalandos életutat kellett bejárnia ahhoz, hogy Dodó megszülethessen. Egy legendás amerikai woodcraftos, és két nem kevésbé legendás, de legalábbis minőségi munkájáról ismert szakember nem tévedhet. A Szasza Dodó jól használható, igényesen kivitelezett, strapabíró kés, mely egy életen át képes szolgálni a vadonban. Talán egyszer majd hazánkban is megérdemelt helyére kerül ez a pengeforma, megkapva azt az elismerést, ami kijárna neki.

Szasza Dodó