….. késbemutatója.
Üdv, szia és persze helló!
Nagyon sokszor megkaptam a barátaimtól, ismerőseimtől na és persze olvasóimtól is, hogy miért csak drága/nehezen elérhető késeket/bicskákat mutatok be. Valamit elérhető árban esetleg nem lehetne? Hát jelentem DE: megtaláltam az első olyan foldert, amit szívesen mutatok be nektek.
Ez pedig nem más, mint a Böker Magnum Green Liner fantázianevű kése. Tény, hogy a tervezése nem saját, az alapjául vett Buck Vantage Force Select sajátságos vonalai egyből visszaköszönnek. Ennek ellenére a másolás elég jól sikerült – formailag (természetesen kicsit gyengébb alapanyagokból).
Adatai:
Penge anyaga: 440 (sajna)
Penge hossza: 85 mm
Penge vastagsága: 2.8 mm
Penge legszélesebb része: 31 mm
Penge felülete: fekete/kőmosott
Markolat anyaga: G10
Markolat hossza: 120 mm
Zárszerkezete: keresztzár
Súlya: 131 g
Teljes hossza: 205 mm
Böker Magnum szinte havonta új modelleket ad ki, ezért sokszor előfordul, hogy egy-egy példány csak pár hónapig érhető el. Próbálgatják, hogy milyen típus tetszik a népnek, bár sokszor már bevált formákhoz (vagy konkrét típushoz) is hozzányúlnak. A cég ebben az esetben is azt tette: egy egyszerű, letisztult formavilágú kést „másolt” le. (Abba nem mennék bele, hogy mennyire csinálta ezt „hivatalosan” – ezt inkább ne is firtassuk.) Azt kell, hogy mondjam – miután mindkét kést a kezemben tartottam – a Böker jó munkát végzett. Kicsit megnövelte a kés méreteit, így a fogása kényelmesebb lett; egy dolgot azonban elrontott rajta: ez pedig a klipsz elhelyezkedése, mérete, kialakítása. Rossz helyen van és gyenge.
A Bökernél elég rapszodikusan csomagolnak. A papírcsomagolás minden egyes „saját márkánál” fekete (Böker, Böker Plus, Böker Magnum); de van amit kartondobozba, van amit csak sima dobozba tesznek; van amit garanciajeggyel zár le, és van amit fémdobozba és plusz még papírdobozba is pakol, majd az egészet még le is fóliázza. Furcsamód ez utóbbi típusú csomagolást kapta a Böker Magnum.
A kés acélja egy igen átlagos – szerény véleményem szerint inkább kicsit átlagon aluli – acél, a 440 jelzésű (az eredeti Buck 420HC-ból készült, ami egy magas széntartalmú acél). A penge felülete kőmosott kezelést kapott a jobbik fajtából – legalábbis látványra -, azaz nagyon jól néz ki a fekete alapú kőmosás, de hogy mi az alapja, az nem sikerült kiderítenem. A gyári élezés tökéletes, a szőrt minden probléma nélkül simán viszi.
A markolat hivatalosan G10 – mint az eredeti bicskánál -, de valahogy mintha mégsem az lenne, igen erősen snassz mezei műanyag hatása van. A penge nyitószemölccsel és flipperrel egyaránt nyitható, méghozzá nyitásrásegítő technika alkalmazásával (ez a Buck eredetiben nincs meg), ami igen jól működik. A zsebben hordást klipsz segíti, ami elég gyengére sikeredett és sajnálatos módon csak egy állású, és a „hegy lenn” állásban teszi lehetővé a kés viselését.
A kést általában egy megbízható, mondhatni minőségi összeszerelés jellemzi, persze az árához képest viszonyítva. Nem ajánlom a rendszeres szétszerelést, de a mindennapi használatban ha csak egy kicsit is vigyázunk rá, hosszú ideig szolgálni fog minket. Nagyon sok olyan modellel találkoztam a katalógusukban, amit a látvány alapján szívesen akár magamnak is megvettem volna, de a 440 acél visszatartott (nem szeretek sűrűn élezni; de ha ez téged nem zavar és nem vagy késfan, akkor tökéletes választás ez a jószág). A cég helyében én ezt már lecseréltem volna mondjuk egy 12C27-re vagy egy 8Cr13Mov-ra. Ezekből az acélokból elkészítve a kés nem lenne sokkal drágább, de mindenképp nagy minőségi előrelépés lenne, bármelyiket is választanák.
Mivel konkrét tapasztalatom azért nem nagyon volt az acél éltartósságával kapcsolatban – gyári éle tökéletesen viszi a szőrt -, ezért kicsit nekiugrottam és kb. egy négyzetméternyi kartonpapírt felcsíkoztam durván egy centis darabokra. Azt hittem én naív, hogy ezzel lenullázom a kés élét és egy kicsit esetleg fel is sértem a felületkezelést. 🙂 Hát nem így történt: a szőrt ugyan nem vitte a karomon – azért valljuk be, egy késnek nem is ez az elsődleges feladata -, de biztonságosan és minden gond nélkül kihegyeztem egy szárazabb fadarab mindkét oldalát; – majd ezt követően még tizenegynek, és csináltam egy nem túl tökéletes tollaságat is vele. Mindezen élkoptató feladatok teljesítése után még mindig maradt annyi éle a késnek, hogy esetleg szalonnázzak vele, viszont újabb száraz faágat már nem lett volna képes tökéletesen leamortizálni. Az éle kicsit elment tehát, de a felületkezelésen szemmel látható sérülést nem tudtam okozni.
Eljutottam hát arra a szintre, hogy életem első Böker Magnum bicskájának a tesztelése közben át kell értékelnem a véleményemet ezzel a márkával kapcsolatban, ráadásul az acéllal kapcsolatban is meg kell változtatnom eddigi álláspontomat…
A 440 acél mindennapi használatra tökéletesen alkalmas, ha rendeltetésszerűen használjuk. A Green Liner klipsze – mondhatni – egységesített, hiszen a Böker Magnumnál szinte majd minden egyes modellen ugyanaz, vagyis gyenge. A zsebből ugyan nem esik ki, de nagyon könnyen beleakadhat valamibe és ezáltal az egész hóbelevancot kiránthatjuk a helyéről. A bicskák árai 4 és 12.000 HUF között vannak. Szerintem a minőségét és az anyaghasználatot nézve mindenképp megéri az unalmas mindennapokra.
Remélem tudtam újat mondani és mutatni.
Maradok tisztelettel:
Sztrakkay aka syaky
A zsebben hordott poziciot elirtatok. Ez szerintem „hegy lent” hordmod…
Igazad van. Javítva.Köszi, hogy szóltál.