Üdvözletem Mindenkinek!
Tettem egy ígéretet magamnak, hogy a 2013 évben szeretnék eljutni külföldi késkiállításokra. Hát jelentem ez megtörtént.
A távolság nem túl nagy, durván 230 km Budapesttől, ezért is csodálkoztam azon, mikor összesen 4 magyar késkészítővel találkoztam a vásáron. Pedig nem túl nagy befektetéssel reklámozhatják magukat, ötleteket szerezhetnek szlovák késkészítőktől, és nem utolsósorban különböző alapanyagokat vásárolhatnak, ami jelenleg kis hazánkban igen problémás dolog. Úgy gondolom ennek a 4 névnek az említése mindenképpen megérdemel egy kis reklámot. Nem szeretném túlzásba vinni, ezért egyszerűen csak:
Lovász Késes Műhely
Szasza
Berényi Sándor
Madaras János
Szlovákia a szememben elég furcsa ország. Egyik részről egy igen elmaradott -a kommunizmus jegyei még keményen láthatóak úton-útfélen- másrészről viszont sok mindenben igen fejlett. Most ebben a helyzetben, a kicsit elmaradottabb Szlovákiát ismertem meg picit jobban.
A rendezvény egy kultúrházban volt megrendezve amit maximálisan belengett a kommunizmus illata. Mind külsőleg, mind belsőleg. A belépő nem volt vészes, -3 euro- de azért kicsit húzósabb mint nálunk.
A kiállítás jóval nagyobb területen volt megrendezve mint itthon a Lurdy házban, de kiállító nagyságrendileg ugyanannyi volt. De legalább a látogatók nem taposták agyon egymást. Igazán nagy név, vagy kirívó standot nem láttam – nem volt lényegében semmi igazán különleges. Nem tudom miért, valahogy többet vártam az egésztől. Furcsállottam -de bizonyos szempontból egyben tetszett is-, hogy képviseltette magát egy cseh késnagykereskedő, nem kis választékkal. Olyan márkákat tartott, amit Magyarországon szerintem igen kevesen láthattak testközelből – magamat is beleértve.
Sajnos itt is erőteljesen meglátszott annak a hiánya, hogy mindenki mindenhez akar érteni egy személyben. Egy vállalkozás csak egy bizonyos szintig tud fejlődni szakemberek segítsége nélkül. Nem lehet mindent megtanulni és egyedül csinálni. Szerény véleményem szerit bőven elég az, ha valaki nagyon jó késeket tud csinálni, ha már jó minőségű tokot is gyárt mellé az már csak hab a tortán. Minden másra – szakember.
Konkretizálom.
Nincs egy konkrét arculata szinte senkinek – nincs egy dizájn amire az egészet rá lehetne építeni. Van egy abroszom -szerencsésebb esetben nem konyhai négyzetrácsos (erre is volt példa) és vasalt- és rádobálom a késeket – ÉS ENNYI! A többségének még névjegykártyája sem volt, weboldala még ennél is kevesebbnek. Mai világban internetes megjelenés nélkül, hogy érhet el az ember bármit is?? Mibe kerülne pár állvány, esetleg egy két led lámpa a megfelelő helyen, névjegykártya, szórólap esetleg egy tab, digitális fotókeret amin képek vagy infók futnak????
Azt hiszem, van még -bőven- mit fejlődni ezen a téren.
Ez az egyik kedvenc képen, és szerintem késnek sem utolsó.
Most pedig következzenek a képek comment nélkül. Sajna a világítás itt is elég gyenge volt, ezért elnézést kérek ha esetleg nem lett minden kép tökéletes.
Maradok tisztelettel:
Sztrakkay aka syaky
Az a szlovák késnagykeres az a Baterky Noze volt?
Hali itt is! 🙂
Mint írtam nem szlovák, hanem cseh nagyker volt és nem nem az volt hanem http://www.mujnuz.cz