Már annyiszor írtam le egy-egy késről, hogy hogyan, s miért alkalmas önvédelmi célra. Késes csoportok bejegyzéseinek olvasása során az is kiderült, hogy sokak számára fontos szempont az EDC kés kiválasztásánál az önvédelem.
Most foglaljuk össze, hogy mit is kell tudnunk az önvédelemről!
Ahhoz hogy egy önvédelmi -vagy jogos védelmi- szituációban hatásosan megvédjük magunkat, s az azt követő “huzavonát” is elkerüljük, általában 4 dologra van szükségünk: Hardware (ez maga a testünk), software (ez a tudásunk, felkészültségünk), accessories (ezek a kellékek, önvédelmi eszközök), negyedik pedig a törvényi korlátok, lehetőségek ismerete, hogy elkerüljük az esetleges felelőségre vonást.
Miért foglalkozom ilyen dolgokkal egy késes blogon, a helyett, hogy sok színes képpel bemutatnék megint egy jó kést?
Egyrészt mert sok ezzel kapcsolatos kérdést olvastam már a csoportokban. Másrészt, mert szerintem némi felelősége is van egy késforgalmazónak, hogy felvilágosítsa vevőit. Harmadrészt pedig el szeretnék oszlatni néhány, általam gyakran hallott,
olvasott tévhitet. Például azt, hogy ha vásároltunk egy jó kelléket, s azt magunknál hordjuk, akkor felkészültek vagyunk. Koránt sem.
Elsőként nézzük meg a jelenleg hatályos jogszabályi hátteret!
Az önvédelem alkotmányban rögzített alapjog. Magyarország Alaptörvényének
Szabadság és Felelősség fejezetének V. cikke így szól: „Mindenkinek joga van
törvényben meghatározottak szerint a személye, illetve a tulajdona ellen intézett
vagy az ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához.”
Hogy mi számít jogos önvédelemnek, arról elsősorban a Btk. (2012. évi C. törvény
a Büntető Törvénykönyvről) rendelkezik. A IV. fejezet jogos védelemről szóló
részlete, az alábbiak szerint szól.
„22. § (1) Nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások
személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan
támadás elhárításához szükséges.
(2) A jogtalan támadást úgy kell tekinteni, mintha az a védekező életének kioltására is
irányult volna, ha
a) azt személy ellen
aa) éjjel,
ab) fegyveresen,
ac) felfegyverkezve vagy
ad) csoportosan
követik el,
b) az a lakásba
ba) éjjel,
bb) fegyveresen,
bc) felfegyverkezve vagy
bd) csoportosan
történő jogtalan behatolás, vagy
c) az a lakáshoz tartozó bekerített helyre fegyveresen történő jogtalan behatolás.
(3) Nem büntethető, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető
felindulásból lépi túl.
(4) A megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől.”
Nem büntetendő az a cselekmény, ami a jogtalan támadás elhárításához
szükséges. Ez a kitétel erősen kizárja az önbíráskodást, tehát a támadó fizikai
bántalmazása addig önvédelem, amíg megakadályozzuk vele a támadását, ezen
túl már büntetendő bosszúállás.
Másik fontos rész a (2)-es pont, amely több esetet (például ha éjjel a
személyünkre támadnak) élet elleni támadásnak minősít, azaz feljogosít minket
arra, hogy az élet-halál harcban használatos technikai repertoárt alkalmazzuk.
Azonban nem csak a jognak kell elszámolnunk a tettünkkel, hanem a saját lelkiismeretünknek is! Ezért azt javaslom, hogy csínján bánjuk ezzel a jogszabály által biztosított széles kerettel.
Önvédelemnél úgynevezett beismerő védekezésről lehet szó, azaz elismerjük, hogy valakivel szemben erőszakot alkalmaztunk, de igazoljuk, hogy ez a jogos
védelem körébe tartozott. Igazolni kell, hogy a támadónak meg volt a szándéka,
a lehetősége és az eszköze a jogtalan támadásra. Azonban tartsuk szem előtt,
hogy ezek a küzdelem közben is megváltozhatnak, tehát például, ha a téged meggyilkolni készülő ellenfélnek eltöröd a térdét úgy, hogy fel sem tud állni,
akkor már nincsen meg a lehetősége a támadásra, így amit ezután teszel az már büntethető lesz.
További érdekesség a (4)-es pont, sok ország jogi szabályozása megköveteli a kizárást, azaz erőszakot csak akkor alkalmazhatsz, ha minden más lehetőséget már kizártál, tehát pl. megbizonyosodtál róla, hogy nem lehet lebeszélni a támadót az erőszakról. Ha kölföldön jársz, ezért mindig tájékozódj!
A (4)-es pont azonban azt jelenti, hogy erre nincs szükség,
azaz nem vagy köteles elfutni például a támadás elöl, akkor sem, ha a lehetőséged és a képességed is meglenne rá egyértelműen. Bár én inkább ezt javaslom, mert sohasem tudhatod hogyan alakul egy küzdelem, és igencsak
kevés dolog van, amiért érdemes kockára tenni az életedet.
Elvárható tőled, hogy az erőszak lehető legalacsonyabb szintjét alkalmazd, amit
elegendőnek gondolsz a helyzet megoldására. Vagyis ha ki tudod úgy ütni az
életedre törő támadót, hogy 10 perc múlva épen, megbilincselve eszmél a
rendőrautóban, akkor tedd azt, és „feleslegesen” ne tegyél kárt benne, még
akkor sem, ha megérdemelné. A büntetés a bíróság dolga, nem a tiéd!
Még pár gondolat, s tanács:
A legbiztonságosabb önvédelmi módszer, ha nem kerülünk verekedésbe.
Bármilyen képzettek, ügyesek és erősek vagyunk, egy küzdelem során
megsérülhetünk, arról nem is beszélve, ha harc közben előkerül egy fegyver vagy
a támadó „baráti köre”.
Természetesen nem arról van szó, hogy ki se tegyük a lábunkat az utcára, de
bizonyos helyeket, azért érdemes elkerülni. Egy általam nagyon nagyra becsült
harcművész mesélte, hogy egyszer kérdezték tőle, hogy mit csinálna, ha így és
így támadnák meg, ő elmondta a megfelelő védekezést, és ha amúgy, azt is
megválaszolta, stb., és végül mit csinálna, ha a kocsmában négyen rátámadnának
törött sörösüvegekkel. Erre a válasza rendkívül egyszerű, de ugyanakkor mély
volt: Nem járok kocsmába.
A tudatmódosító szerek könnyen vezethetnek erőszakhoz, ugye ismerjük a
mondást, hogy bátorra itta magát, ha valahol a jelenlévők jelentős része ilyen
állapotban van, akkor jobb, ha nem megyünk oda. Vannak köztudottan balhés
helyek és rossz környékek, ha lehet, akkor ezeket kerüljük el. Ez nem gyávaság,
hanem ésszerűség! Ugyanúgy, mint ha valaki bekapcsolja a biztonsági övet, az
nem félős, hanem csak racionális óvintézkedéseket tesz.
Ha éberen közlekedünk az utcán, akkor sok bajtól megkímélhetjük magunkat.
Végh József, kriminálpszichológus szerint önvédelmi képzésre elsősorban nem
azért érdemes járni, hogy adott esetben meg tudjuk védeni magunkat, hanem
azért hogy kialakuljon egy testtartásból, mozgásból érzékelhető magabiztosság,
mely azt üzeni a támadónak, hogy inkább keressen gyengébb áldozatot. És ha
már fent áll a konfliktus, akkor a tudat, hogy fizikailag meg tudjuk védeni
magunkat ad egy nyugodtságot, ami hozzásegít ahhoz, hogy erőszakmentesen
záruljon a szituáció.
Ha lesz rá érdeklődés, -s ezt kérem jelezzétek akár itt, akár ahol a bejegyzést megosztottam-, nagyon szívesen folytatom ezt a kis irást, a bevezetőben felsorolt bármelyik témakörrel.
Gecsa
