Az Izma-kő és a kémfotók esete Mászógéppel

Nemrégiben hírét vettem, hogy a Verga (Veszprémi Erdőgazdaság) töretlen lendülettel folytatja a nemrégiben megkezdett, turizmust támogató jóléti projektjeit. Ennek egyik hozománya, hogy mindenfelé a Bakonyban újabb és újabb kilátók épülnek, illetve újulnak meg. Jómagam nagyon szeretem a kilátókat, ha valahol készül egy, akkor általában rohanok megnézni, milyen és mekkora, miből van és tud-e kávét főzni 🙂

A séta nem volt nagy, mindössze 13,8 km-t mért a dzsípiesz. Közben néha meg-megálltam fotózni, meg nézelődni, így 11:40-re értem vissza a kocsihoz. És hogy merre is mentem? Nos Tésen, a büfé előtt hagytam az autót (ha erre jártok, okvetlen kóstoljátok meg a hamburgerüket), innen az Országos  jelzéshez siettem, hogy azon induljak el Jásd, és azon túl Bakonynána irányába.

Az út az elején egyből kellemesen lejt. Igazság szerint ez az útvonal arról szólt, hogy először lesétáltam a Tési-fennsíkról, majd – mivel körbe mentem – visszamásztam rá. (Szerencsére a visszaút nem direktben emelkedik, hanem kisebb szakaszokban, így könnyen teljesíthető.)

A lejtő egyik szakaszán rá is leltem mai sétám egyik célpontjára: az Izma-kő nevű képződmény közelében, a kövekkel szemben álló dombon építi a Verga az egyik új kilátót. Ottjártamkor éppen munkások érkeztek egy teherautóval, valamint munkagépek zaja is hallatszott a friss tavaszi csendben, így nem mehettem közel: erősen zoomolva készítettem kémfotókat a szemmel láthatóan közvetlenül a befejezés előtt álló faalkotmányról. Lenyűgöző.

 

A kilátó környékén éppen fakitermelés folyt: a Verga azonban teljesen korrekt módon azokat a fákat hagyta meg ún. hagyásfának, amiken a turistajelzések is voltak. Köszönjük.

 

Tovább sétálván mindenféle apróság kötötte le a figyelmemet.

 

Az út merészen kanyarogva, kerülgetve az erdészeti főutat (ezen lehet egyébként nagyon kényelmesen átbiciklizni Bakonynánára) betért egy vegyes erdőbe, majd átkelve a Siska-forrás pihenőjén, leereszkedett Jásd község széléhez.

 

Jásdon, pontosabban Jásd határában található a Szentkút nevű zarándokhely. Népesebb vallási eseményeknek szokott helyt adni, és nagyon szépen rendben tartott kis terület, sok látnivalóval.

 

Jásdot elhagyva egy darabon kies mezőkön keresztül visz az út, majd egy cserkésztábort és egy gázlót elhagyva ismét emelkedni kezd, fel a Római-fürdő impozáns sziklaszurdoka fölé. A  egyenesen a vízesés után található tágas pihenőhelyhez érkezik: ha meg akarod nézni magát a szurdokot, be kell sétálnod egy jó száz métert az erdőbe.

 

Ez volt a mai túra fordulópontja: innen a  jelzést szemeltem ki arra a nemes célra, hogy visszajussak – egy másik úton persze – az autómhoz. Az út végig erdőben halad, nem érint más települést, csak Tést: a község MÁSIK végén, a temetőnél érkezik meg a betonra, a csendes kis családi házak közé. Ha ide keveredsz, akkor a büféig végig kell sétálnod a teljes településen, ami persze nem baj: útközben megnézheted a templomot, az emlékművet, kopjafát, vagy a mindig népszerű Tési Szélmalom És Kovácsműhely c. látványosságot. (Én most nem nézelődtem, siettem vissza a kocsihoz, hogy mihamarabb hazaérjek és blogolhassak nektek.) 😀

 

Végezetül egy körpanoráma: nézzetek körül a Római-fürdő pihenőhelyén (kattints a linkre)!

Római-fürdő körpanoráma